2025. nov.
03.
Huszonhét dühös ember

(...)
"Reginald Rose zseniális színdarabjában, a 12 dühös emberben egy gyilkossággal vádolt fiatalemberről látszólag valamennyi esküdt azt gondolja, hogy kétségkívül ő követte el a tettet. (Figyelem, aki nem ismeri a darabot és a közeljövőben kívánja megnézni, innentől ne olvassa, mert a cselekmény részletezése következik!) Rögtön az első szavazással el kívánják dönteni a bűnösségét, ezzel egyben halálra is ítélve a fiút. Mégis érkezik egy ellenkező szavazat, a nyolcas esküdt, magára haragítva ezzel a többieket, kételkedik a fickó bűnösségében. Így – mivel itt mindenkinek vétó joga van – még maradniuk kell, és meggyőzniük az egy szem akadékoskodót. A történet azonban itt érdekes fordulatot vesz, egymás után kerülnek elő érvek, cáfolódnak meg bizonyítékok, és a korábban eltökélt férfiak megváltoztatják a véleményüket. A teljesen egyértelműnek tűnő helyzet éppen az ellentétére fordul, és a magányos esküdt győzi meg a tizenegy másikat. Bár az elsöprő többség pillanatok alatt halálra ítélt volna egy vélhetően ártatlan embert, egyetlen makacs igazságkereső kitartásának köszönhetően ez végül nem történik meg.

A forgatókönyv kísértetiesen emlékeztet az Európai Unióban végbemenő folyamatokra, ahol a 27 állam- illetve kormányfő szinte egyhangúan ragaszkodik a felszínes, első pillanatra egyszerűnek látszó érvekhez és megoldásokhoz, miközben van köztük valaki, aki teljesen máshogy ítéli meg a helyzetet. Ezért türelmetlenség, értetlenség, gúny vagy gyűlölet céltáblája, ám ő türelmesen elmagyarázza, mit miért tesz és gondol, felmutatja a logikus alternatívákat, és a bizonyítékok hirtelen érvényüket vesztik, az érvek a levegőben lógnak, a felépítmény – ami kizárólag arra alapozódott, hogy hiszen mindenki ugyanúgy látta – összeomlik."

(...)

 
2025. nov.
03.
Okt.23.

"Az ötvenedik évforduló nem csak a gyurcsányi szemkilövetésről maradt emlékezetes; akkor mutatták be az Andy Vajna producerségével, Goda Krisztina rendezésében készült Szabadság, szerelem című filmet. Első pillanatban talán zavarba ejtő, hogy 56-tal kapcsolatban egy Petőfi-vers gondolatát veszik kölcsön, sokakat talán meg is téveszt, vajon most március 15-éről van-e szó vagy október 23-áról.

A mai fiatalok számára ráadásul mindkét esemény a távoli múltban, születésük előtt történt.

Mégis, Petőfi nem anakronizmus itt: amikor este felnézünk az égre, akkor látunk olyan csillagokat, amelyeknek a fénye száz, ezer, egymillió vagy akár több milliárd éve indult el felénk. A csillagok közül sok valószínűleg már nem is létezik.

Mi mégis egyszerre látjuk a közelit és a távolit, a százévest és a százezerévest. Így vagyunk a történelemmel is: mi már rálátunk a múltra.

Tudjuk, mit tett Szent István és Mátyás király; mi történt a márciusi forradalomban és ötvenhatban; hogyan zajlott a tatárjárás és a világháborúk. Előttünk van az egész magyar történelem, mint a csillagos égbolt. És látjuk azokat a párhuzamokat, következményeket, amelyek ezeket az eseményeket és személyeket összefűzik. Egy ünnep nem egyszerűen megidézése régvolt dolgoknak, hanem annak megértése és megerősítése, hogy mit jelent ez a számunkra a jelenben."

 

(...)

 
2025. nov.
03.
Százhat (Jobbszél)

"– Már csak alig fél év van, öregem…

– Mondd csak bátran, hogy elnök úr. Vagy mester. Mr. Magyar. Szóval, mi a helyzet a fél évvel?

– Százhat egyéni körzet van.

– Mennyi? Ne bomolj! Hogy szedek össze ennyi embert? A budapesti listára sem bírtunk húsz nevet felírni.

– Ott vannak a híveid. A rajongóid. A nők, akik bálványoznak.

– Mégse ültethetek be százhat libát a parlamentbe. Meggyűlt már ezzel a bajom a közgyűlésben is.

– Na és a Tisza-szigetek?

– Az tök kamu. Egyébként se engedhetem vadidegen alakoknak, hogy szabadon szavazgassanak.

– Nagy Ervin? Ruszin? Tarr?

– Ez három. Ráadásul Romulusz csütörtököt mondott, Tarr teljesen hülye, különben is már bent ül az EP-ben."

 

(...)

 

https://demokrata.hu/velemeny/szazhat-1071478/

Ungváry Zsolt Jobbszél-jegyzete a Demokratában és a demokrata.hu-n.

Oldal:  [1] 2 3 ... 454 455 456