Az anyagi helyzete mindenkinek magánügye, ám ha a nagyközönség elé viszi, akkor hozzá lehet szólni. Így esett, hogy Laár András tudatta, hogy sorsa rosszra fordult, egy tanyán él, a mindennapi kiadások is gondot jelentenek számára, ezért rajongóitól, szimpatizánsaitól, a jóakaratú emberektől kért alamizsnát. Ez annyira jól sikerült, hogy állítólag többmillió forint érkezett a számlájára, ami némi fellélegzést biztosított számára.
Ahogy egy jól megírt jelenetben lennie kell, kisvártatva a másik szereplő, Galla is előlépett, és szinte ugyanazt adta elő: adósságok, betegség, nehézségek, kilátástalanság, pénzhiány. Nyilvánossá tette számlaszámát, és oda is gurulni kezdtek a forintok.
Két sikeres, országosan ismert emberről van szó, akik évekig a televízióban, főműsoridőben szórakoztatták a népet, fellépéseik voltak, bizonyára jelentős bevételekkel és azokból levont nyugdíj-járulékokkal. Mindketten betöltötték a kort, ami után jár nekik a társadalombiztosítási befizetéseiknek megfelelő ellátmány, de bevételeikből félretehettek, be is fektethettek.
Mindkettőjüktől megszoktuk, hogy ha beszélni halljuk őket, többnyire elváltoztatott hangon vagy parodisztikus stílusban szólnak, sosem maguk, hanem valamilyen szürreális karakter nevében. Ebbe tökéletesen illeszkedik a mostani szappanopera is, újabb folytatásaiban váratlan csavarokkal. A legutóbbi részben Galla megköszönte az adományokat, de kevesellte, ezért Laár felajánlott kétszázezer forintot az összekoldult tízmillióból, hogy kisegítse egykori kollégáját, akivel viszont – egy másik történetszál szerint, amire mindjárt kitérek – nincs éppen felhőtlen viszonyban. De mégse hagyhatja éhen halni a Besenyő család Margitját, aki a fikciós teleregény szerint a felesége volt a Laár által alakított Pista bácsinak.
(...)
