Éppen ezért Kollár esetleges eltakarodása az égvilágon semmit nem oldana meg, pláne, hogy egy hete még a kutya se tudta, ki a fene az a Kollár Kinga. Nem személyében érdekes ő, hanem mint lakmuszpapír, amelyen megmutatkoztak a baloldal bűnei.

a magát nemzetinek, sőt konzervatívnak valló, és múltját tekintve inkább oda tartozó Magyar Péter is amint belépett a kormány kihívóinak sorába, azonnal rátalált a hazaárulókra. Pedig nem lenne szükségszerű. Vagy ezek szerint mégis?"

https://mandiner.hu/belfold/2025/04/magyar-petereknek-ezzel-vege-itt-mar-nem-eleg-kollar-kinga-szimpla-eltakaritasa

Ungváry Zsolt írása a mandiner.hu-n

A mi forradalmáraink is ebben a cipőben járnak. A hatóság szerint a „demonstrálók láthatóan jól szórakoztak, miközben mindent megtettek, hogy akadályozzák a rendőröket törvényes feladatuk végrehajtásában”. A felvételek tanúsága szerint a tüntetők röhögcsélnek, egyáltalán nem félnek, az egésznek nem vésztjósló, ijesztő, tragikus vagy megindító a hangulata, hanem leginkább kedélyes. Noha fennen hirdetik, maguk sem hiszik, hogy diktatúra van, tudják, hogy nem eshet bajuk. Nagydarab férfiak tűrik vidáman, amint kis rendőrnők emelik őket lábuknál fogva.

Én láttam, amikor 1986. március 15-én, a Batthyány téren, igazoltatást követően Keszthelyi Zsoltot mellettem rángtatták le az egyenruhások a Kölcsey szobor talapzatáról, húzták-ráncigálták a földön; abban azért volt némi fenyegetés, egy csipetnyi diktatúra és kockázat. (Történetesen Keszthelyit később katonai szolgálatmegtagadásért két és fél év börtönre ítélték; az utolsó hazai politikai fogolyként ’89 januárjában szabadult.)