Gautama Sziddhárthát, vagyis a vallásalapító, megvilágosodott Buddhát mindenki há nélkül, Budának ejtik, kivéve minket, magyarokat. Többek között spanyolul, portugálul, törökül, horvátul vagy albánul ráadásul pontosan úgy is írják, mint fővárosunkat: Buda. Olaszul, lengyelül vagy oroszul Budda. Biztos sokan találkoztak már olyan külföldivel, aki kíváncsian érdeklődik róla, mi köze van Budapestnek Buddhához (vagyis hát, ahogy ők ejtik, Budához), mire általában az a válasz, hogy semmi, véletlen egybeesés. Vagy mégsem?

Buddha származásáról sokféle elmélet van, létezik olyan is, hogy családja hun-szkíta eredetű, megvilágosodásának helyszíne Bodh-Gaja India Bihar (!) államában van, amely terület a fehér hunok (vagyis keleti hunok) uralma alá tartozott. (Attila hunjai, a nyugatiak a fekete hunok.) A hunok azok, akik miatt Kína a többezer kilométeres Nagy Falat építeni kezdte. Vagyis nem teljesen abszurd a gondolat, hogy (a talán fehér hun) Buddha (ejtsd Buda) és a fekete hun Buda között összefüggést sejtsünk. (Ezt sem én találtam ki, a magyar őstörténettel foglalkozók számára ez nem idegen.) Buddha tanai a szkíták között gyorsan terjedtek, és – ahogyan a mesterséges intelligencia fogalmaz – „A szkíta-hun hagyományban meglévő mély önismeret, a »kollektív tudatalattihoz« való fordulás és a rugalmas problémamegoldás összhangban áll a buddhista tanításokkal.”

A buddhisták szerint létezett a vallásalapító, nagybetűs Buddha, ám azóta minden történelmi korszak azon lényeit is nevezhetjük így, akik elérték a megvilágosodott tudatszintet. Eszerint akár végtelen számú buddha (buda) létezett korábban és végtelen számú fog még létezni a jövőben is.

Attila szakralitásáról („Isten ostora”; birtokában volt Isten kardja; találkozása és tárgyalása Leó pápával), különleges, már-már emberfeletti képességeiről, varázslatos személyiségéről megannyi beszámoló létezik.

És most következne a hajnali derengésem: mi van akkor, ha – a buddhizmust ismerő hunok – Attilát megvilágosodottnak, azaz Buddhának (vagyis Budának) tartották? Mi van, ha Attila városát csakugyan Attiláról nevezték el, de nem uralkodói nevéről, hanem buddhaságáról (azaz budaságáról). Attila Buda tehát nem két testvér, hanem egyazon személynek két különböző megnevezése.

https://vasarnap.hu/2026/02/22/ungvary-zsolt-attila-vagy-buda-vagy-a-ketto-egyszerre/

Az írás a vasarnap.hu-n jelent meg.

– Azt mondtad, szépséges Seherezádé – kezdte következő éjszaka a szultán –, hogy történeted címe: Sokat akar a szarka… Ma megtudjuk, bírja-e a farka?

– Történt egyszer, hogy a játszótéren ült egy padon, míg gyerekei csúszdáztak, ő pedig a többi anyukának mutogatott fényképeket. „Látjátok”, mondta, „ezen a fotón az elnök, a kormányfő és a miniszterek között, ott, az a pötty a válluk mögött, nos az vagyok én. Mindenütt, ahol a dolgok történtek, ott voltam én a pötty a háttérben.” Az anyukák rajongva néztek rá. Ekkor azonban egy csöppség lelkesen kiabálni kezdett a homokozóban, hogy talált egy lámpást. Emberünk odament hozzá. „Mutasd!”, szólt rá, „nem veszem el.” De elvette. „Ne sírj, visszaadom.” De nem adta vissza. Inkább megdörzsölte a lámpást, amiből dzsinn ugrott elő.

– Idefigyelj, dzsinn! – dörrent rá agresszíven. – Keríts nekem jólfizető, kevés munkával járó, presztízzsel bíró állást.

– Nehéz kérés, sokan szeretnének ilyet.

– De én vagyok a lámpa ura. A fény hordozója.

– A fény belőlem árad, te csak fogod a végét. Az a lényeg, mire világítok.

– Ne feleselj, propagandista szellem! Teljesítsd a kérésem!

Lássatok csodát, a lusta, önhitt, alkalmatlan, nagyszájú teremtés a dzsinn jóvoltából pozíciókhoz jutott. Ám ő többet akart.

– Most én kimegyek a közéletbe – mondta. – Intézd el, hogy felfigyeljenek rám!

A következő pillanatban hirtelen a közéletben találta magát. Én az esetről egy vak koldustól értesültem, aki a piactéren állt. Ő az arcokat nem láthatta, mert Allah ezt megtagadta tőle, de a hangokat hallotta, és a nyüzsgő népség elejtett szavaiból képpé állt össze fejében az egész. Tehát, jött valaki, és felállt egy hordó tetejére. A szemközti hordón ugyanekkor felbukkant egy partizán, és kérdéseket tett fel neki.

– Partizán… – szakította félbe a szultán. – Hallottam már e szót. Afféle utcanő, aki pénzért eladja magát?

– Olyasmi – bólintott Seherezádé.

– És miről beszéltek ezek ketten ott a hordó tetején? – kérdezte a szultán.

– Legközelebb megtudod, uram.

(...)

Aligha vitatható, hogy a világ sorsfordító pillanatokat él át. Nemcsak a fronton, nemcsak a pénzpiacokon, hanem a diplomáciában is egymásnak feszülnek az érdekek és a szereplők. Meddig tartson a háború, mennyire terjedjen tovább? Ki és milyen módon avatkozzon be? Fegyverrel, pénzzel, katonával? Országok, nemzetek, emberek millióinak sorsa – és persze hatalmas gazdasági tétek is forognak a kockán.

Az, aki 36 éve benne van a magyar politika vérkeringésében, ebből húszat miniszterelnökként; akinek pontosan ismerhetők képességei, elképzelései; aki szenvedett el kudarcokat is, átélt, sőt megoldott rengeteg válságot; a világ nagyhatalmainak vezetőivel nem csak beszélő viszonyban van, de adnak is a véleményére.

Vagy valaki, aki egy facebook-bejegyzést sem tud higgadtan kezelni, akinek politikai debütálása a magyar közélet egyik legundorítóbb tettéhez kötődik; aki egy újságíróval sem tud normálisan kommunikálni;

https://mandiner.hu/belfold/2026/02/na-ennyit-arrol-hogy-azert-kell-benne-lennunk-eu-ban-es-a-nato-ban-mert-ok-majd-megovnak


Ungváry Zsolt írása a mandiner.hu-n