Ha a választás nem volna titkos (most azt gondolom, elég baj, hogy az), akkor mindezért egyszer felelniük kellene az elkövetőknek. Egy író, festő, építész, orvos vagy kőműves nevét és garanciáját adja a következményekkel bíró teljesítményéhez, ugyanakkor egy ország tönkretételének előmozdítása nem jár semmiféle retorzióval.
Szerencsére ők maguk azért el-elhencegnek vele, mint például egy Krasznahorkai Emma nevű, aki emígyen tárja elénk azt a számunkra tökéletesen idegen világot, amiből április 12-e kinőtt:
„A 2010-es évek tele voltak Orbán-ellenes tüntetésekkel, én magam is ontottam az eseményeket. Nyilván nem a semmiből jöttek létre az aktivistacsoportok, de kétségtelen, hogy ekkor megszaporodtak Budapesten a tiltakozás látható, közösségi formái. Pörögtünk ezerrel, mert mindannyian bíztunk abban, hogy ezekkel a demonstrációkkal el lehet érni valamit. Nem véletlen, hogy a mindennapi élet szépségeiről készült, szétfilterezett fotók, az életigenlő és édesbús zenék, az avokádós pirítósok között úgy éreztük, van remény egy jobb, szebb, izgalmasabb jövőre…”
„Van remény egy jobb, szebb, izgalmasabb jövőre”; én, aki a hetvenes-nyolcvanas években nőttem fel, ismerem ezt az érzést. Azzal a különbséggel, hogy bennünk ez a remény csak igen csekély módon élt. Mert ugye ott volt előttünk az egész állampárti konglomerátum, az alternatívák nélküli politikai rendszer, a tervutasításos gazdasággal, a háromévente (már akinek) lehetséges nyugati utazással, a fejenként maximum egy ingatlan tulajdonnal, és az új autóra (ami lehetett Wartburg, Zsiguli, Dacia, neadjisten Polski Fiat) való öt-hat év várakozással; mindezek mögött pedig fenyegető árnyként a Szovjetunió a megszálló hadseregével. De mi is kimentünk március15-én a Petőfi-szoborhoz, végigsétáltunk Budapest belvárosán a rendőröktől kísérve a tényleg teljesen értelmetlennek tűnő tüntetéseken.
És aztán mégis megtörtént a csoda, az óriási fordulat, a rendszerváltás, a komcsik bukása és a szovjetek kivonulása. Ehhez képest mit is hozott az ő rendszerváltás-pótlékuk, a „jódolgában nem tudja mit csináljon a fiatal, de életkorából adódóan lázadni akar” típusú, igazából tét és veszély nélküli őrjöngés? Izgalmasabb jövőt? Kétségkívül. Új ÁVH-t, politikai foglyokat, és az elmúlt nyolcvan év egyetlen valóban építő, hazafias, amennyire lehet szuverén és alapvetően polgárbarát kormányzatának olyan undorító, alaptalan megbélyegzését, amit még a kommunisták sem kaptak meg 1990-ben, pedig ők történetesen bőven meg is érdemelték volna.
https://vasarnap.hu/2026/10/21/ungvary-zsolt-az-izgalmas-jovore-vagyo-fiatalok/
Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.
