– Furcsa párhuzamosságok a magyar történelemben. Érdekes tétel. Melyik alcímet választotta?
– „Cherchez la femme!”„Keresd a nőt!” Miként ötvöződhet ez a téma nemzetépítéssel, pátosszal, erővel,
államférfiúi nagysággal a Reformkorban, és hogyan válhat nevetség és gúny tárgyává, kisszerű
bosszúállássá a huszonegyedik század harmadik évtizedében. Alkotóenergiákat szabadíthat fel a férfiban,
ám a csalódás ördögien gonosszá, a rombolás megszállottjává tehet valakit.
– Fejtse ki!
– Széchenyi István sokáig léha, nemtörődöm módon élt, de reménytelen szerelme a férjes Seilern
Crescentia iránt, az imádott hölgy figyelméért folytatott küzdelem a legjobbakat hozta ki belőle. Nem
haragot, dühöt vagy nyafogást szült ez a vágy, hanem a nemzet felemelésének előmozdításáért végzett
erőfeszítéseket; a gazdaság felvirágoztatását, az alkotmányosság, az emberi méltóság és a független
magyar politika megteremtését eredményezte. Lánchíd és kaszinó, Vaskapu-szabályozás és törvény előtti
egyenlőség, közteherviselés és felelős minisztérium születtek az energiáiból.
– Nézzük akkor az antitézist, az árnyoldalt.
– Másik szereplőnk, most hirtelenjében nem jut eszembe a neve, rövid ideig volt miniszterelnök
valamikor a húszas években...
– Nincs jelentősége, folytassa...
– Nos, itt azt figyelhetjük meg, hogy a szerelmi csalódás, a párkapcsolati alkalmatlanság, a társ szeretete
helyetti önimádat miként torzítja el annyira a személyiséget, hogy saját kudarcát egész közösségekre
vetítse ki, és a maga férfiúi szégyenét hogyan fordítsa gyűlölettel a sikeresek ellen, és álljon bosszút akár
az egész nemzeten. Amiként a hamelni patkányfogó maga után csalta a biztos halálba a város gyermekeit,
úgy próbálta a gyűlölet poklába vezetni a magyar fiatalokat.
– Mi a konklúzió?
– A későbbiek tükrében látható, hogy aki kardot ragad, kard által vész. Akit csak a bosszú mozgat, maga is
bosszú áldozatává lesz. Robespierre-t is végül elérte ugyanaz a végzet...
– Köszönöm, ez már egy másik tétel.

Nyílt az ajtó, Sándor herceg lépett be, frissen letusolva, utcai ruhában. Gondosan behúzta maga mögött az ajtót. Az ügyvédhez sietett, barátságosan kezet rázott vele.

            – Tenisz? – kérdezte Machowy. Emlékezett, hogy a seregben sokat sportoltak, történetesen teniszben a herceg nem tartozott a legjobbak közé.

            – Vegyes páros. Idétlen celebekkel. Ezt várja el a média. Hát megkapják.

            – Miért pont vegyes páros?

            – Így igazságos. Annyi nő legyen a pályán, mint férfi.

            Az ügyvéd témát váltott.

[ Tovább... ]

Vannak úgynevezett női regények. Általában szerelemről, romantikáról vagy kifejezetten női témákról szólnak.

Ez egy férfi regény.

 

„A regény mindig fikció, mese, nem érdemes túlragozni vagy irreálisan nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Egy-egy vers ugyan kirobbantott forradalmakat, de alapvetően az irodalom élvezete magányos, privát műfaj. Leginkább pedig önkéntes. A gyerekek számára ugyan vannak kötelező iskolai olvasmányok, de ez az összes többi esetre nem igaz: egyáltalán nem kötelező elolvasni, sem véleményt alkotni róla.

Az irodalom szélsőséges. Felnagyít, karikíroz, meghamisít, kitalál. Olykor durván fogalmaz, máskor téves következtetésekre jut vagy szándékosan torzít. (…)

A téma évekkel korábban fogalmazódott meg bennem, és el is kezdtem írni. Közben Magyarországon lezajlott egy kormányváltás, ami óhatatlanul átértelmezi a szöveg egyes részeit. Ám itt nem konkrét, napi politikáról van szó, hanem szimbolikus, elvi kérdésekről. És egy bibliai idézetről, Szent Páléról, ami nem válhat korszerűtlenné – hiszen az Isten örök és változatlan, tehát tanítása is az –, ezért el kell fogadnunk, legfeljebb valahogyan a saját életünkre és világunkra vonatkoztathatjuk.

Nem kívántam politikai mintát alkotni, egy ötletet vittem tovább, amely szerint a pártrendszer alakulhatna úgy is, hogy nemi alapon rendeződik el a tagság. Egyértelmű volna és logikus. De aligha hozna el egy boldogabb, működőbb, vidámabb társadalmat.”

 

(részlet a regény előszavából)


Részlet a regényből:

Ludwig atya magához vette az asztalról a Bibliát, kinyitotta a könyvjelzőnél. Szemüvegét feltolta a homlokára.

            – Pál apostol írta. „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a férjeteknek, amiképpen illik az Úrban.” Ilyen egyszerű. Ez a nő feladata a családban.

            – Engedelmeskedni? – tiltakoztak a lányok. – Ez már nagyon elavult, atya.

             – A Szentírás nem avulhat el. Az isteni tanításban nincsen idő. Nincsen fejlődés vagy elmaradás.

[ Tovább... ]