2026. nov.
20.
Felidézés 16. - Játék

FELIDÉZÉS 16. - Amikor a politika történelemmé válik.

Korábbi Jobbszél-jegyzetek emlékeztetnek a múltra.

Az alábbi írás 2020.04.08-án jelent meg a Demokratában.

https://demokrata.hu/velemeny/jatek-2-228334/


A szemlőhegyi karanténban ott ragadt a DK ismert kvízmestere, aki pedig csak egy kis poharazgatásra jött át a főnökhöz. Az élet értelmét kutatták, de mivel mindketten egyetértettek abban, hogy a világ véletlenül alakult ki, célja és értelme sem lehet. Erre ittak.

– Ha már itt vagy, Pista – kezdte a házigazda –, játsszunk valamilyen vetélkedőt.

– Legyen ön is milliomost?

– Tudhatnád, hogy ebben a házban mindenki milliomos. Inkább azt a kitalálóst, a barabbásosat. Mire gondolok most?

 – Személy?

– Naná, de mennyire.

– Okos?

– Mi az, hogy! Nagyon is!

– Valami politikus? Tehetséges?

– Nem kicsit. Nagyon.

– Már sejtem… Szokott hazudni?

– Reggel, éjjel meg este.

– Hát így nehéz lesz kitalálni. De azért rákérdezek: magadra gondoltál?

 – Hú, Pistám, ez bravúros volt. Na, gyorsan még egy kört, mielőtt a Klára beülne a székembe. Most mi jár a fejemben?

– Meg lehet inni?

– Nem.

– Akkor Orbán Viktor.

– Tévedtél, mert éppen arra gondoltam, amit Gréczy Zsolt írt. Hogy minden megbetegedésért, minden késő vonatért és dráguló csirkemellért, minden csúnya nőért egyedül Orbán lesz a felelős… Na jó, Orbánra gondoltam. De tessék, egy utolsót, ezt sose találod ki. A macskám alatt az erkélyen van egy alomnyi cica. Mit tippelsz, hány? Annyit segítek, hogy prímszám.

 – Öt? Hét? – érkeztek a tippek.

– Ráfaragtál megint – diadalmaskodott Fletó, és kivágta: – Hat.

– De a hat az kettővel és hárommal is osztható… – próbálgatta az ujjain ellen­őrizni.

– Nem figyeltél. Azt mondtam, az én macskámé az alomnyi cica. Márpedig ha az enyém, akkor a hatalom nem osztható semmivel.

2026. nov.
20.
Plüssmonológ (6)

Előzmények: 

https://ungvaryzsolt.hu/news.php?item.1602.3



Teltek az évek. Anyám meghalt. Többet nem szól a nyakkendőm miatt… illetve a nagyanyám. Az apámnak. Na, fussunk neki újra. Kicsit belezavarodtam. A régebbi emlékek sokkal frissebbek, mint az újabbak. Apám egyedül maradt, én csak ritkán látogattam. Ezt azzal magyaráztam, hogy ő mindig is magának való volt. Egyszem gyerek, öntörvényű, nem volt rám igénye. Ha találkoztunk, aggódva rákérdezett, nem szenvedünk-e hiányt anyagiakban. Mindig elhárítottam, és visszakérdeztem, neki nincs-e szüksége pénzre. „Ugyan már!”, kiáltott fel. „Mindenem megvan! A lényeg, hogy élek. A lényeg, hogy ti vagytok. Ez az egyetlen, ami nekem számít. Gyerek, unokák…” Talán meg is hatódott ilyenkor. Én meg voltam elégedve; apámnak az a legfontosabb, hogy létezünk, ebben igyekszünk megmaradni, ennél nagyobb szívességet nem is tehetünk neki.


[ Tovább... ]
2026. nov.
19.
Filmszínházunk bemutatja

(…)

„Egyszer majd valakik sokat fognak értetlenkedni, szörnyülködni, szánakozni vagy nevetni azon, amit a magyar társadalom többsége itt a huszonegyedik század húszas éveinek közepén elhitt.

Ha lesznek még, akik értetlenkedhessenek."

 

https://vasarnap.hu/2026/11/18/ungvary-zsolt-filmszinhazunk-ismet-bemutatja/

Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.

Oldal:  [1] 2 3 ... 508 509 510