2026. júl.
01.
Párhuzamok a közéletben

2003-ban, az akkor még sportminiszter Gyurcsány Ferencet az ellenzéki Fidesz fiatal képviselője, Szijjártó Péter interpellálta egy gyanús ingatlanügylet miatt. Gyurcsány válaszában ekkor hangzott el a legendás kijelentés, hogy ő becsületesen szerezte-e vagyonát: „Mi az, hogy! Nagyon is!”

Szijjártó természetesen nem fogadta el a választ, majd a szavazáskor érdekes helyzet alakult ki: 181-en elfogadták, 177-en nem és négyen tartózkodtak, vagyis hiányzott a többség. A sportminiszter a bizalomvesztés küszöbére került, ahonnan – ha ott bekövetkezik – talán nem lehetett volna olyan karriert építeni, mint ami megtörtént. Az ülést vezető elnök, a szocialista Szili Katalin különös helyzetbe került. (Korábban egyike volt azoknak, akik nyíltan bírálták Gyurcsányt:  „Mindaddig, amíg a pártunk a nómenklatúrától nem szabadul meg, addig ezzel szembe kell néznünk”, vagyis a diktatúra haszonélvezőinek üzleti ügyeivel.) Látszott a házelnökön, hogy átfut az agyán: a sors a kezébe adta Gyurcsány nyakát, de nem volt ereje megszorítani. Elfogadta a választ, megmentette Fletót, aki egy évvel később már miniszterelnök volt.

2005-ben köztársasági elnököt választott a Parlament, s noha az MSZP-SZDSZ koalíciónak többséggel bírt, végül mégsem a szocialisták jelöltjét, Szili Katalint választották meg, hanem Sólyom Lászlót. Az MSZP nemzeti szárnyához tartozó, az ittmaradt bolsevikokkal és a globalistákkal ellentétben egy normálisabb irányt képviselő Szili később ott is hagyta pártját, és azt a nemzeti baloldalt testesítette meg, amelyik Pozsgay megfúrásával nem tudott gyökeret verni az MSZP-ben, amely így a liberális-kozmopolita irányba indult el.

Néhány napja hasonló jelenet játszódott le a Parlamentben. A korlátlan miniszterelnök, éppen ezredszer hágva át a házszabályt, a témától eltérően nem arra az interpellációra válaszolt, ami terítéken volt. Az elnöklő Forsthoffer Ágnes emiatt figyelmeztette Magyart, majd miután ennek – ahogy az lenni szokott – semmilyen hatása nem lett, megvonta tőle a szót, még a mikrofonját is kikapcsolta; minden idők egyik leghiúbb politikusa úgy tátogott a tévénézők szeme láttára, mint a partra vetett hal.

 

(...)

 
2026. jún.
27.
Népakarat, számonkérés...

(...)

Az „Orbán-rendszer” leváltása volt a deklarált program, de ez egy normális, demokratikus parlamentáris rendszerben azt jelenti, hogy új országgyűlés, valamint új kormány lesz. A köztársasági elnök vagy a kúria elnökének leváltására nem is lehet szavazni. Ezen az alapon a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányától a bélyeggyűjtők klubjának elnökéig mindenkit le lehetne (kellene) váltani. Erre a miniszterelnöknek még akkor sincs joga, ha írt egy listát, kiktől akar megszabadulni, amit aztán kifüggesztett (mint Sulla Rómában) – ez azonban már régen nem jogállam, hanem a legdurvább diktatúra. Persze, mondhatjuk, hogy a magyar társadalom diktatúrára szavazott (érdekes filozófiai kérdés, előállítható-e demokratikusan diktatúra), de akkor mi a gond az Orbán-rendszerrel, amit azért kell, ugye, leváltani, mert állítólag diktatórikus, és hogyan egyeztethető össze mindez azzal a jogállami elköteleződéssel, ami annyira sugárzik Magyar Péterből, hogy az EU a Tisza puszta győzelmének hírére felfüggesztette több éves eljárásait és averzióit Magyarországgal szemben…

Ezek után felmerülhet az is, amennyiben valahol országjárása során Magyar megemlítette, hogy nem szereti a spenótot, akkor a kétharmados felhatalmazás birtokában, hivatkozhat-e arra, hogy a magyar választók a spenót ellen szavaztak, és betilthatja-e a parajfőzeléket a menzákon? Ha kikelt a Fidesz „megalomán” stadionépítései ellen, vajon beülhet-e ezek után a Puskás Aréna VIP-páholyába, vagy inkább le kellene bontatnia?

(...)


https://vasarnap.hu/2026/06/27/ungvary-zsolt-nepakarat-szamonkeres-veszelyeztetettek-kore/

Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.

2026. jún.
25.
Medve-kvóta

Az alábbi Jobbszél-jegyzet 2017.12.06-án jelent meg a Demokratában.


Az Európai Unió egyik keleti tagállamában igen elszaporodtak a medvék, és mind több kárt okoznak. Nem pusztán az anyagi értékekre jelentettek veszélyt, hanem olykor az emberéletre is. Amikor az ország politikusai ennek tarthatatlanságára felhívták Brüsszel figyelmét, az EU központjából kioktató üzenetet kaptak: „Intézzék el, mi közünk a kendtek medvéihez ott a távoli végeken, az már nem is Európa!”

A helybéli lakosok morgolódtak, mert a mackók már a házak között grasszáltak, olykor csoportos erőszakra vetemedtek, felborogatták a kukákat és az utcán háltak. Betörtek a lakásokba, terrorizálták a nőket és megették a vinétát. Egy nyugati képviselő foghegyről odavetette: „Hát lőjék le a dögöket!” Erre azonban felhördültek az állatvédők. Szó sem lehet róla, egyetlen medvének sem görbülhet a szőre szála sem.

Na de valamit mégis kell tenni! A helyi rendőrség már nem volt képes megbirkózni a feladattal, a gyerekek féltek kimenni a játszótérre, a lányok-asszonyok minden sötét zugban medvét gyanítottak. „Előbb-utóbb kitúrnak az otthonunkból minket”, panaszkodtak.

Az áldatlan állapotoknak az vethet véget, ha az EU-n belüli szolidaritás eszméjét alapul véve a vadakat széttelepítik a többi tagállamba. Ezért létrehoztak egy bizottságot, amely kvótarendszert dolgozott ki a kártékony jószágok szétosztására. Ez alapján Amszterdamba például 12, Párizsba 17, Berlinbe 20 medve került, de még Velencének és Santiago de Compostelának is be kellett fogadnia 2-2 állatot. A mackók persze nem vették tudomásul az erőszakos áttelepítést, megpróbáltak fás területekre menekülni, így került kvótán felül mackó a Bois de Boulogne-ba, a Városligetbe (ez később beszökött az állatkertbe), a Práterbe és a Villa Bor­ghesébe is. Néhány garázda tányértalpú felmászott az Eiffel-toronyba, mások Schönbrunnban randalíroztak.

A marseille-i polgármester kétségbeesetten fakadt ki:

– Mi közünk nekünk a Kárpátok medvéihez? Mi sem küldjük a volt gyarmatainkról bevándorló négereket hozzájuk!



https://demokrata.hu/velemeny/medve-100441/

Oldal:  [1] 2 3 ... 484 485 486