2026. nov.
17.
Papírforma (Jobbszél)

(...)

– De igen! Pontosan erre szavaztatok! A narcisztikus fickóra, aki saját egója miatt mindenkivel összevész, mindenkit megaláz, csak a bosszú és a feltűnősködés érdekli. Lehetett tudni, hogy elszállnak az üzemanyagárak, hogy feladják a szuverén külpolitikát, megszüntetik az adókedvezményeket, és gyűlölködő káoszba taszítják az országot. Ez a ti saratok!


https://demokrata.hu/velemeny/papirforma-1250164/

Ungváry Zsolt Jobbszél-jegyzete a Demokratában és a demokrata.hu-n.

2026. nov.
17.
Plüssmonológ (5)

Előzmény:

https://ungvaryzsolt.hu/news.php?extend.1600.3



Anyám ugyanis nem szerette a szüleit. Nem tudom, mi lehetett az oka, az apjával szembeni averziókban szerepet játszhatott, hogy kisgyerekként nem is ismerte. A fronton volt, majd hadifogságban, annyit tudott róla, hogy esténként imádkozni kellett érte. De nem volt igazán arca (egy homályos, gyűrött fotó állt rendelkezésre, illetve a házasságkötéskor készült fénykép, amin az anyja sem hasonlított magára), és nem társult hozzá egyetlen közös emlék sem. „Imádkoztál apukáért, kislányom?” „Jaj Istenem, ma elfelejtettem!” „Hát akkor gyorsan!” Később, a fogságból hazatérve az apa elmesélte, hogy egyszer, végső kétségbeesésben az öngyilkosságra gondolt, már halántékához szorította a fegyvert, de mielőtt elsütötte volna, megjelent előtte a kislánya copfos, szöszi feje, és mégsem tette meg. Nagyanyám természetesen beazonosította az időpontokat, és éppen azon az estén történt, amikor a pótimára sor került.


[ Tovább... ]
2026. nov.
13.
Motiváció (Jobbszél)

– Furcsa párhuzamosságok a magyar történelemben. Érdekes tétel. Melyik alcímet választotta?
– „Cherchez la femme!”„Keresd a nőt!” Miként ötvöződhet ez a téma nemzetépítéssel, pátosszal, erővel,
államférfiúi nagysággal a Reformkorban, és hogyan válhat nevetség és gúny tárgyává, kisszerű
bosszúállássá a huszonegyedik század harmadik évtizedében. Alkotóenergiákat szabadíthat fel a férfiban,
ám a csalódás ördögien gonosszá, a rombolás megszállottjává tehet valakit.
– Fejtse ki!
– Széchenyi István sokáig léha, nemtörődöm módon élt, de reménytelen szerelme a férjes Seilern
Crescentia iránt, az imádott hölgy figyelméért folytatott küzdelem a legjobbakat hozta ki belőle. Nem
haragot, dühöt vagy nyafogást szült ez a vágy, hanem a nemzet felemelésének előmozdításáért végzett
erőfeszítéseket; a gazdaság felvirágoztatását, az alkotmányosság, az emberi méltóság és a független
magyar politika megteremtését eredményezte. Lánchíd és kaszinó, Vaskapu-szabályozás és törvény előtti
egyenlőség, közteherviselés és felelős minisztérium születtek az energiáiból.
– Nézzük akkor az antitézist, az árnyoldalt.
– Másik szereplőnk, most hirtelenjében nem jut eszembe a neve, rövid ideig volt miniszterelnök
valamikor a húszas években...
– Nincs jelentősége, folytassa...
– Nos, itt azt figyelhetjük meg, hogy a szerelmi csalódás, a párkapcsolati alkalmatlanság, a társ szeretete
helyetti önimádat miként torzítja el annyira a személyiséget, hogy saját kudarcát egész közösségekre
vetítse ki, és a maga férfiúi szégyenét hogyan fordítsa gyűlölettel a sikeresek ellen, és álljon bosszút akár
az egész nemzeten. Amiként a hamelni patkányfogó maga után csalta a biztos halálba a város gyermekeit,
úgy próbálta a gyűlölet poklába vezetni a magyar fiatalokat.
– Mi a konklúzió?
– A későbbiek tükrében látható, hogy aki kardot ragad, kard által vész. Akit csak a bosszú mozgat, maga is
bosszú áldozatává lesz. Robespierre-t is végül elérte ugyanaz a végzet...
– Köszönöm, ez már egy másik tétel.


Az írás 2026.10.07-én jelent meg a Demokratában.

https://demokrata.hu/velemeny/motivacio-1237590/

Oldal:  [1] 2 3 ... 507 508 509