"Lotaringiai Ferenc herceg főként politikai megfontolásból, de azért kellő férfiúi hajlandósággal is a szöszi, csinos Mária Terézia irányában, elvette feleségül a Habsburgok hatalmas birodalmának örökösnőjét. Az ara apja, mivel fia nem született, bebiztosította leányának a trónt, és Ferkó joggal bízott abban, hogy idővel átveszi nejétől a kormányzást. Volt már ilyen, a magyaroknál például Zsigmond szépen kitúrta Anjou Máriát.

A szépséges Mária Teréziának azonban nem akaródzott lemondani, ami férjét egyre frusztráltabbá tette.

– Mégiscsak én vagyok a férfi! – méltatlankodott. – Hogy veszi az ki magát, hogy a feleségem többre vitte? Rajtam nevetnek az európai fejedelmek: „Mi van, az asszonyból király lett? Te csak házastárs vagy.”

 

Noha mindannyian tanuljuk az iskolában, talán mégsem tudatosul bennünk kellőképpen, hogyan hozott létre Szent István király egy – középkori körülmények között felfoghatatlanul hatalmas, de mai viszonyok között is igen nagynak számító – meghatározott területen egy központosított, jól irányított, katonailag, gazdaságilag erős, életképes államot. A franciáknak vagy az angoloknak évszázadokig tartott, a lengyelek változó nagyságban és területen próbálkoztak vele, a németek igazából a XIX. század második feléig nem bírták ezt megtenni.