(Az előzmények:  https://ungvaryzsolt.hu/news.php?item.1594.3)

Apám minden alkalommal, mindenféle társaságban és szinte függetlenül a beszélgetés tárgyától eleresztett egy megjegyzést – vagy hosszabb eszmefuttatást – a nagycsaládról, gyerekzsivajról és egyebekről. Ennek az elméletnek a gyakorlati próbája elbukott azon (bár ezt csak később fogalmaztam meg magamnak), hogy akkor miért összesen egyetlen utóddal vett részt ebben a játékban, az egész életét kvázi egy lapra téve fel. Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy az elméleti gyerekzsivaj és az általam keltett valóságos gyerekzsivaj iránti toleranciája között fényévnyi távolság volt.

A miniszterelnök-helyettes az ajtóban fogadta a kormányülésre érkezőket. Egy kis fonott kosárba begyűjtötte mindenkitől a telefont.

– Félünk a lehallgatástól? – aggodalmaskodott a külügy ura (asszonya).

– Attól kevésbé – vigyorgott a kancelláriaminiszter. – A főnök úgyis mindent felvesz. Saját hatáskörben szedem be a mobilokat, nehogy Péter lenyúlja őket, mert amíg az előzőből nem mossuk ki, kár lenne kísértésbe ejteni.

https://demokrata.hu/velemeny/kormanyules-1244940/

Ungváry Zsolt Jobbszél-jegyzete a Demokratában és a demokrata.hu-n.

A Parlament épületétől nem messze kis cukrászda bújt meg egy sarokházban. Nem voltak különösebben finom süteményeik, a kávéjuk is alig érte el az átlagost, de a jó fekvésnek köszönhetően sok képviselő és más politikus, üzletemberek és művészek fordultak meg itt, rövid találkozókat és megbeszéléseket lefolytatni.

            A sarokban, félhomályban lévő kerek asztalkához azok ültek, akik szerettek volna kicsit rejtve maradni. Ezúttal Martin Haben, a legkisebb kormánypárt elnöke. Ő az, aki előző nap a szavazáskor lemaradt a külügyminiszteri posztról, miután több ellenzéki képviselőnő példátlan módon megszavazta a kormány összetételét. Beszélgetőtársa egy Fritz nevű ellenzéki képviselő volt.

            – Gondolom, szintén bosszús az eredmény miatt – kezdte Martin, noha pontosan tudta a számítógépes névjegyzék alapján, miként voksolt a másik.

            – Persze! Elképesztő! Ellenzéki szavazatokkal alakult meg a kormány. Ilyen még a mi fura demokráciánkban sem fordult elő soha.

            – Na, hát ki lehetne javítani.

            – Mire gondol?