2026. ápr.
29.
Kiáradás (Jobbszél)

"A túlságosan kiáradt Tisza elöntötte a Parlament üléstermét is, ezért a képviselők kénytelenek voltak csónakokban ülve leadni szavazataikat. Az újdonsült kormánypártnál ez okozott némi nehézséget, mert fogalmuk sem volt, melyik a folyásirány. Ezért aztán egy hajóban eveztek, nehogy véletlenül valaki rossz felé húzzon. Az elnök állt legelöl, akár egy orrdísz (vagy inkább orrcsúf), kiterjesztett karokkal, mint Leonardo DiCaprio a Titanicban, előtte kedvesei sorban, hiszen végtére is ezért csinálta az egészet."
 

https://demokrata.hu/velemeny/kiaradas-1170000/

 

Ungváry Zsolt Jobbszél-jegyzete a Demokratában és a demokrata.hu-n.

2026. ápr.
29.
Változatlan idők

(...)
„Kedves és tisztelt Apámuram, itt talján földön az ég mindig kék, nem oly borongós, mint odahaza. Az emberek mosolygósak, minden gyönyörű. Sajnos, pénzem kicsinyég fogytán van, vásároltam ugyanis egy lovat, amivel a közeli tópartra kilovagolhatok. Emellett a lapjárás, ahogy apámuram is tudhatja, néha megtréfálja az embert, így némi kártyaadósságom is keletkezett, s kénytelen voltam drágább szállásra, a belvárosba költözni. Nem gondoltam, hogy az a reprezentáció, ami egy Pálffy gróftól édes kényszerűségből elvárható, ily sok pénzt emésszen fel. Úgy hallottam, Márton öcsém jövő hónapban Majlandba jön századával, kérem apámuramat, vele küldje el szerény támogatását. Iohannes, kelt civitas Brescia, 12, mensis iunii, A.D. 1826.
(...)
 

https://vasarnap.hu/2026/04/29/ungvary-zsolt-valtozatlan-idok/

 

Ungváry Zsolt novellája a vasarnap.hu-n.

2026. ápr.
28.
Árulás

A menyegzőn a názáreti az előkelő vendégek között foglalt helyet, tanítványai pedig tekintélyükhöz illően kaptak széket. Júdás félrevonta a násznagyot, kezében ezüstpénz csillant.

– Gondoskodj róla, hogy a mester mellé kerüljek!

– Nem tehetem. Vannak nálad előkelőbbek, gazdagabbak, okosabbak és méltóbbak. Ha ott pöffeszkedsz a legkiválóbbak között, mindenki összesúg majd: hogy került ez a senkiházi nálánál nagyszerűbbek elé?

Júdás leforrázva elkódorgott, és letelepedett az asztal végén. Keze ökölbe szorult, úgy pillantott az esküvő népére.

– Ülök én még az első sorba… – mormolta.

Teltek a hónapok; a mester tanított, betegeket gyógyított, bizonyságot tett az igazságról. Az apostolok sokat tanakodtak arról, ki közülük a legjobb, a legmegbízhatóbb, a kiválasztott. Egyik nap így szólt Simonhoz: te Péter vagy, azaz kőszikla, amire egyházamat építeni fogom.

A kariótbeli tanítvány arca erre elsötétedett, és felkiáltott:

– Én is lehetnék a szikla, képes vagyok elvezetni az eklézsiát!

Ahogy Jézus rátekintett, abból mindenki tudta, hogy a felajánlkozásra nemet fog mondani.

– Te erre alkalmatlan vagy – szólt a mester. – Sem elég hit, sem tisztesség, sem alázat nincs benned. Rád nem alapozhatom a jövőt, rád nem bízhatom a nyájat. Te nem Péter vagy. Te Júdás vagy.

A kovásztalan kenyér ünnepére készülve Júdás már tisztán látta, hogyan válhat különbbé a többieknél, hogyan emelkedhet ki ezek közül, miképpen tehet szert hírnévre, csodálatra; hogyan írhatja nevét a történelem lapjaira.

Elment a farizeusokhoz, megkereste a főtanács befolyásos embereit.

– Akarjátok-e, hogy a kezetekre adjam a názáretit? Akarjátok-e eltiporni a központi hittel ellenkező tanítását? Szeretnétek-e megszabadulni tőle?

– Sok bosszúságot okoz nekünk – bólogatott Kaifás. – Egyedül állja útját a terveinknek, és ha nem szabadulunk meg tőle gyorsan, túl sokan követik majd. Segíts nekünk az elveszejtésében. Tessék, itt van harminc ezüst. Ha ügyesen befekteted, szépen fog fialni.
(Megjelent a Magyar Demokrata 2025. szept. 17.i számában)


https://demokrata.hu/velemeny/arulas-3-1056463/

Oldal:  [1] 2 3 ... 477 478 479