A nemzetek születését nehéz egyetlen pillanathoz kötni, többnyire hosszú folyamat, míg kialakul az egységes nyelv, a tudat, a sok hagyományból a vezérfonal kiválasztása. A magyarok esetében nem így van. Ismert a hely, az időpont és a körülmények. A Vérszerződéskor, Etelközben hét törzs (és annak hét vezetője) úgy dönt, hogy szövetségre lép, és addigi nevüket hátrahagyva a legerősebb, legbefolyásosabb alakulatról attól kezdve magyaroknak hívják őket. Ez különösebb zökkenők nélkül lezajlik, nem nagyon van nyoma annak, hogy Kér, Keszi vagy Kürt-Gyarmat identitásúak megkérdőjelezték volna a magyar nemzet egységességét.
Az államok kialakulása is gyakran évszázadokba telik; harcok, hódítások, házasságok és örökségek, békeszerződések és erőskezű uralkodók elképzelései nyomán formálódtak Európa országai. Nekünk két világos, egyértelmű pillanatunk van: a Honfoglalás gyakorlatilag kijelölte a területet, az államalapítás pedig megteremtette közjogi feltételeit az együttélésnek. Tudjuk a nevet és nagyjából az időpontot is. Tulajdonképpen a december 25. (Szent István megkoronázása) vagy augusztus 15. (a Szent Korona felajánlása) precízebb lenne, mint a kicsit mesterségesen meghatározott augusztus 20-a, de azért mégis egy ezeréves ünnepről beszélünk.
(…)
https://vasarnap.hu/2026/08/20/ungvary-zsolt-magyar-szuletesnap/
Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.