A Parlament épületétől nem messze kis cukrászda bújt meg egy sarokházban. Nem voltak különösebben finom süteményeik, a kávéjuk is alig érte el az átlagost, de a jó fekvésnek köszönhetően sok képviselő és más politikus, üzletemberek és művészek fordultak meg itt, rövid találkozókat és megbeszéléseket lefolytatni.

            A sarokban, félhomályban lévő kerek asztalkához azok ültek, akik szerettek volna kicsit rejtve maradni. Ezúttal Martin Haben, a legkisebb kormánypárt elnöke. Ő az, aki előző nap a szavazáskor lemaradt a külügyminiszteri posztról, miután több ellenzéki képviselőnő példátlan módon megszavazta a kormány összetételét. Beszélgetőtársa egy Fritz nevű ellenzéki képviselő volt.

            – Gondolom, szintén bosszús az eredmény miatt – kezdte Martin, noha pontosan tudta a számítógépes névjegyzék alapján, miként voksolt a másik.

            – Persze! Elképesztő! Ellenzéki szavazatokkal alakult meg a kormány. Ilyen még a mi fura demokráciánkban sem fordult elő soha.

            – Na, hát ki lehetne javítani.

            – Mire gondol?

[ Tovább... ]

FELIDÉZÉS 13. - Amikor a politika történelemmé válik.

Korábbi Jobbszél-jegyzetek emlékeztetnek a múltra.

Az alábbi írás 2025.08.13-án jelent meg a Demokratában.

 

 

A fesztivál befejeződése utáni hajnalon a vízparti kecóban gyűltek össze a fiatalok; fülükben még csengett a „Mocskos Fidesz!”, átizzadt pólójukon virított az O1G és idegeikben ott lüktetett az „Orbán takarodj!” rigmusának vad mámora.

Dani pizzát rendelt, Lili és Vivi kihordták az italokat a hűtőből, a teraszon kábultan ténfergők lelkes éljenzésétől kísérve.

– Milyen menő már Majka, mi? – szakadt ki egy akaratlan alliteráció Bencéből. – Puff, a mikrofonnal a Viktátorba! Az kell neki, mert hát mit kaptunk tőle?

Röhögés, háborgás, pjújolás, „macskás fadísz”-kiáltások feleltek rá. Majd a hirtelen beállt csendben egyikük bátortalanul megszólalt:

– Faterom munkanélküli volt, a segélyből csak ivott, semmit sem adott haza, aztán kapott közmunkát, ma meg már az építőiparban melózik. Ő fizette a fesztivál-jegyemet is…

– Az én muterom már nyugdíjas, kapott tizenharmadik havit, az enyémet ő köhögte ki.

– Én nem fizetek szja-t, mer nem vagyok huszonöt, öcsémnek ingyen van a tankönyv, pedagógus anyámnak emeltek egy csomót, nettó fél milla fölött kap, becs szóra, ő se fizet szja-t, mert négyen vagyunk…

– Én erdélyi vagyok – szólt egy lány –, magyar állampolgár, a barátom munkácsi, ő is magyar, nem is megy haza Kárpátaljára, mert elvinnék katonának megdögleni.

– Én országbérlettel jöttem le, kétezer forintért egész hónapig bárhova utazhatok. Innen Pestre megyek egy másik buliba, szeptemberben az ír meccsre a Puskásba, megnézzük Szobót, énekeljük a Nélküledet, állati a hangulat…

Bence kényszeredetten bólogatott, de aztán fölemelte a magasba a sörösüvegét, úgy kiáltotta, mint az öreg Bárczi, amikor tetemre hív:

– Na de a közmunkán, nyugdíjemeléseken, szja-mentességeken és kedvezményeken, egyéb családtámogatásokon, kettős állampolgárságon, országbérleten, Puskás Stadionon, Liget-projekten, MVM Dome-on kívül mit kaptunk a Fidesztől?

– A közbiztonság… Az elég jó, unokatesóm Kölnben lakik, nem mer kimenni a…

– Demagógok! Mit értetek ti a politikához?

 

https://demokrata.hu/velemeny/brian-magyarorszagon-1037461/

– Furcsa párhuzamosságok a magyar történelemben. Érdekes tétel. Melyik alcímet választotta?
– „Cherchez la femme!”„Keresd a nőt!” Miként ötvöződhet ez a téma nemzetépítéssel, pátosszal, erővel,
államférfiúi nagysággal a Reformkorban, és hogyan válhat nevetség és gúny tárgyává, kisszerű
bosszúállássá a huszonegyedik század harmadik évtizedében. Alkotóenergiákat szabadíthat fel a férfiban,
ám a csalódás ördögien gonosszá, a rombolás megszállottjává tehet valakit.
– Fejtse ki!
– Széchenyi István sokáig léha, nemtörődöm módon élt, de reménytelen szerelme a férjes Seilern
Crescentia iránt, az imádott hölgy figyelméért folytatott küzdelem a legjobbakat hozta ki belőle. Nem
haragot, dühöt vagy nyafogást szült ez a vágy, hanem a nemzet felemelésének előmozdításáért végzett
erőfeszítéseket; a gazdaság felvirágoztatását, az alkotmányosság, az emberi méltóság és a független
magyar politika megteremtését eredményezte. Lánchíd és kaszinó, Vaskapu-szabályozás és törvény előtti
egyenlőség, közteherviselés és felelős minisztérium születtek az energiáiból.
– Nézzük akkor az antitézist, az árnyoldalt.
– Másik szereplőnk, most hirtelenjében nem jut eszembe a neve, rövid ideig volt miniszterelnök
valamikor a húszas években...
– Nincs jelentősége, folytassa...
– Nos, itt azt figyelhetjük meg, hogy a szerelmi csalódás, a párkapcsolati alkalmatlanság, a társ szeretete
helyetti önimádat miként torzítja el annyira a személyiséget, hogy saját kudarcát egész közösségekre
vetítse ki, és a maga férfiúi szégyenét hogyan fordítsa gyűlölettel a sikeresek ellen, és álljon bosszút akár
az egész nemzeten. Amiként a hamelni patkányfogó maga után csalta a biztos halálba a város gyermekeit,
úgy próbálta a gyűlölet poklába vezetni a magyar fiatalokat.
– Mi a konklúzió?
– A későbbiek tükrében látható, hogy aki kardot ragad, kard által vész. Akit csak a bosszú mozgat, maga is
bosszú áldozatává lesz. Robespierre-t is végül elérte ugyanaz a végzet...
– Köszönöm, ez már egy másik tétel.


Az írás megjelent a Demokratában és a demokrata.hu-n.

https://demokrata.hu/velemeny/motivacio-1237590/