"Egy működő demokráciának alapfeltétele volna, hogy a társadalom jelentős részének legyen kialakult világképe, értékrendje, és a pártok és programok közül eszerint válasszon. Nálunk az inga túllengése (mint legutóbb, áprilisban) a polgárok fejében lévő totális zavarról árulkodik. Egy (látszólag) masszív konzervatív-nemzeti-szuverenista többség miként fordulhat át egy ciklus alatt liberális-globalista, bizonyos elemeiben már-már anarchista többségbe?

Ha Amerikában, Németországban vagy akár Nagy-Britanniában egy párt támogatottsága 3-4 százalékot elmozdul, az már-már földrengésszerű folyamatokat jelez. Nálunk két ciklus között nem ritka 20-30 százalékos eltérés. (Az pedig, hogy egy sosemvolt, frissen alakult, kéttucatnyi taggal bíró, definiálhatatlan programú szervezet 53 százalékot szerezzen, a bohózat kategóriája.) Akik efféle mozgalmakat támogatnak, ötletszerűen csapódnak ide-oda a politikai mezőben, nemcsak tíz-húsz, de gyakran egy-két évre sem gondolkodnak előre."

(...)

https://vasarnap.hu/2026/07/08/ungvary-zsolt-megint-rossz-kormany-jon/

Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.

"Valamikor régen láttam egy filmet, sajnos semmire sem emlékszem belőle, csak egy jelenetre. Egy úri házban szolgáló cseléd, látva az utcán vonuló, szabadságot és egyenlőséget követelő forradalmi tömeget, peckesen odaveti gazdájának: „Ezentúl mi leszünk az urak, és maguk fognak szolgálni.”

Ez a proli tempó hívta életre a múlt század brutális diktatúráit, ahol az – esetleges – korábbi elnyomást egy sokkal rosszabb, kegyetlenebb elnyomással helyettesítettek. A lázadók, akik zászlajukra a testvériséget, egyenlőséget, tiszteletet és szabadságot tűzik, valójában a legdurvább elnyomásról álmodnak. A meglévő rendszerrel nem annak antidemokratikus jellege miatt van bajuk, hanem kizárólag az zavarja őket, hogy nem ők vannak felül."

(...)


"A győztesek számonkérő gőgje és bosszúszomja pontosan ezt a mintázatot követi jelenleg. Ráadásul itt még csak nem is volt brutális elnyomás, hiszen ha lett volna, ki meri a hatalmat gyakorló pártot nagy nyilvánosság előtt „mocskos”-nak nevezni; a miniszterelnökről elmondott és leírt jelzőkről vagy egy tüntetésen arccal, névvel kiállva a köztársasági elnököt „bajszos sz@r”-nak nevező primitív performanszról ne is szóljunk. Nem látom magam előtt, amint a nyolcvanas években diákok nyilvánosan szidják az MSZMP-t vagy pláne Kádár Jánost. Hogy miként bántak a mégis tiltakozókkal, arról ismerhetjük – például – azt az ikonikus fotót, amin a fiatal Orbán Viktor torkához a rendőrök gumibotot szorítanak. És ez már a legvidámabb barakk hattyúdala idején történt…"

(...)

https://vasarnap.hu/2026/06/21/ungvary-zsolt-tiszantuli-sajtoszabadsag/

Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.

https://demokrata.hu/velemeny/cserepszavazas-1198866/

Kleiszthenész a demokrácia megingathatatlan híve volt. Az athéniak odasereglettek a házához, és
könyörögtek neki, virágoztassa fel a poliszt. Kiállt a háza ablakába, végigtekintett az őt ünneplőkön, arcán
férfiasan büszke mosoly játszott.
– Akarjátok, hogy rendbe tegyem itt a dolgokat?
– Akarjuk! – zúgta a tömeg.
– Nos, akkor átalakítjuk ezt a rosszul működő rendszert. Ezentúl mindenki szavazhat. (Ováció, „Ez az,
Kleszi, add meg nekik”, bekiabálások.) Na persze, ez nem ilyen egyszerű – folytatta. – Mert köztünk
élnek a kerékkötők, a rosszarcok, akik nem szeretnek engem eléggé vagy mást gondolnak a
demokráciáról, mint mi. („Le velük!”, kiabáltak.)


[ Tovább... ]