Hasonló helyzetbe keveredhet Baka András. Ugyan manapság egyetlen kinevezésre, felkérésre vagy belengetett pozícióra sem érdemes mérget venni, de e sorok írásakor éppen úgy fest, Baka lehet az 1918 óta elátkozott köztársaságunk következő elátkozott elnöke. Az a Baka, akit annak idején úgy mozdítottak el a Legfelsőbb Bíróság éléről, hogy egy alkotmánymódosítással megszüntették és új néven újra alapították a hivatalát. Baka ezt jogtalannak tartotta, ezért nemzetközi fórumokhoz fordult, és az Emberi Jogok Bírósága neki adott igazat.
Az ő értékrendjében és pályafutásában tehát bivalyerős mérföldkő, hogy nem lehet egy hivatalban lévő közjogi méltóságot efféle alkotmányos trükközésekkel eltávolítani. Erre mit ad Isten, éppen egy ilyen jogsértés adta helyzettel fog élni, amennyiben elfogadja a felkérést.

https://demokrata.hu/velemeny/hullarablok-pozicioban-1216255/

Ungváry Zsolt jegyzete a demokrata.hu-n.

FELIDÉZÉS 4.
Amikor a politika történelemmé válik. 
Korábbi Jobbszél-jegyzetek emlékeztetnek a múltra.
Az alábbi írás 2024.08.07-én jelent meg a Demokratában:

A tatárok rárontottak az országra. A magyar haderő megannyi főúrral és a királlyal a soraiban hiába sorakozott fel Muhinál, megsemmisítő vereséget szenvedett. A menekülő IV. Béla nyugat felé vette az irányt. Az ázsiai betolakodókkal szemben az európaiaktól várt segítséget.

Babenberg Frigyes osztrák herceg széles mosollyal fogadta a magyar királyt, egy kétszázötven éves keresztény állam felkent uralkodóját.

– Szükségem volna a bajban némi támogatásra – fordult Béla Frigyeshez.

– Abban nem lesz hiba – felelte a herceg, majd hirtelen intett az embereinek, és lefogták a vendéget.

– Miféle eljárás ez, hiszen mi nem állunk háborúban, ráadásul közös ellenség pusztítja a földjeinket – méltatlankodott Béla. – Nincs semmi tisztelet a pozícióm iránt?

– Nem értem a problémádat, öregem – mondta Frigyes. – Hiszen Stefán annak idején nagyon bölcsen Rómát, valamint a németek szent birodalmát választotta. Úgy döntött, országa hajóját a kontinens nyugati feléhez horgonyozza. Tudta, hogy ez a túlélés záloga, itt barátokat talál, fejlődést, szolidaritást, együttérzést… – Frigyes emberei eközben már gurultak a nevetéstől, és a herceg is nehezen tudta magát türtőztetni. – A tisztelet is megvan, tessék, itt ez a káposzta, tedd a fejedre korona gyanánt.

– Na de a tatárok… Mi védenénk a közös határokat is, hogy ne árasszák el a sváb, a rajnai, a frank földeket a barbárok hadai…

– Derék dolog. Valóban nem szeretnénk, ha minket baj érne. Szerencsére a magyarok megteszik azt a szívességet, hogy helyettünk is elintézik a dolgot.

– De ha nincs rá elég erőnk? Hol van a segítségnyújtás?

– Na, ha már nincs elég erőtök, akkor igazán nem tarthatod méltánytalannak, ha három vármegyét szépen átadsz nekünk. Pozsonyra, Sopronra és Vasra gondoltam. Aztán mehetsz Isten hírével.

– Katonákat nem adsz?

– Azt nem. De szívesen megmutatom az utat, ami Dalmácia felé vezet. Ott elbújhatsz, ha tudsz. – Frigyes fejcsóválva nézett a távozó király után. – Segítségnyújtás… Ezek a magyarok mindent bevesznek…

https://demokrata.hu/velemeny/segitseg-3-864671/