Noha mindannyian tanuljuk az iskolában, talán mégsem tudatosul bennünk kellőképpen, hogyan hozott létre Szent István király egy – középkori körülmények között felfoghatatlanul hatalmas, de mai viszonyok között is igen nagynak számító – meghatározott területen egy központosított, jól irányított, katonailag, gazdaságilag erős, életképes államot. A franciáknak vagy az angoloknak évszázadokig tartott, a lengyelek változó nagyságban és területen próbálkoztak vele, a németek igazából a XIX. század második feléig nem bírták ezt megtenni.

 

"– Két ember közül választhattok – kiáltotta a prokonzul. – A názáreti Jézus, aki betegeket és bénákat gyógyított, halottakat támasztott fel, és Isten országát hirdette. Őt azzal a váddal hozták elém, hogy a zsidók királya akar lenni. Beszéltem vele, de nem látom, hogy így volna. Én nem találtam benne bűnt, őszintén szólva nem is értem, miért áll itt. A másik Barabás, akit a zavargások idején fogtak el, gyilkossággal, rablással és tolvajlással vádolják. Ilyenkor, április havában, az a szokás tifelétek, hogy valakinek kegyelmet adhatok. Mi legyen?"