13.
– Furcsa párhuzamosságok a magyar történelemben. Érdekes tétel. Melyik alcímet választotta?
– „Cherchez la femme!”„Keresd a nőt!” Miként ötvöződhet ez a téma nemzetépítéssel, pátosszal, erővel,
államférfiúi nagysággal a Reformkorban, és hogyan válhat nevetség és gúny tárgyává, kisszerű
bosszúállássá a huszonegyedik század harmadik évtizedében. Alkotóenergiákat szabadíthat fel a férfiban,
ám a csalódás ördögien gonosszá, a rombolás megszállottjává tehet valakit.
– Fejtse ki!
– Széchenyi István sokáig léha, nemtörődöm módon élt, de reménytelen szerelme a férjes Seilern
Crescentia iránt, az imádott hölgy figyelméért folytatott küzdelem a legjobbakat hozta ki belőle. Nem
haragot, dühöt vagy nyafogást szült ez a vágy, hanem a nemzet felemelésének előmozdításáért végzett
erőfeszítéseket; a gazdaság felvirágoztatását, az alkotmányosság, az emberi méltóság és a független
magyar politika megteremtését eredményezte. Lánchíd és kaszinó, Vaskapu-szabályozás és törvény előtti
egyenlőség, közteherviselés és felelős minisztérium születtek az energiáiból.
– Nézzük akkor az antitézist, az árnyoldalt.
– Másik szereplőnk, most hirtelenjében nem jut eszembe a neve, rövid ideig volt miniszterelnök
valamikor a húszas években...
– Nincs jelentősége, folytassa...
– Nos, itt azt figyelhetjük meg, hogy a szerelmi csalódás, a párkapcsolati alkalmatlanság, a társ szeretete
helyetti önimádat miként torzítja el annyira a személyiséget, hogy saját kudarcát egész közösségekre
vetítse ki, és a maga férfiúi szégyenét hogyan fordítsa gyűlölettel a sikeresek ellen, és álljon bosszút akár
az egész nemzeten. Amiként a hamelni patkányfogó maga után csalta a biztos halálba a város gyermekeit,
úgy próbálta a gyűlölet poklába vezetni a magyar fiatalokat.
– Mi a konklúzió?
– A későbbiek tükrében látható, hogy aki kardot ragad, kard által vész. Akit csak a bosszú mozgat, maga is
bosszú áldozatává lesz. Robespierre-t is végül elérte ugyanaz a végzet...
– Köszönöm, ez már egy másik tétel.

