02.
Rejtő Jenő egyik regényében, az Egy bolond száz bajt csinál címűben az ősi arisztokrata família egyik tagja mondja azt fiatal rokonának: „(…) boldogult nagyatyád nem vállalta a miniszterelnökséget, mert félt, hogy így lenyomtatják újságokba a nevét, és néhány pennyért bárki megveheti…”
Sokáig ezt csak egy abszurd, Rejtőhöz illően vicces, túlzó gondolatnak tartottam. Valójában a tömegdemokráciák egyik rákfenéje, hogy a politikus elveszíti azt a fajta kiváltságát, ami egy királyt, nádort, grófot, kancellárt megilletett, és bárki véleményezheti, leszólhatja, lehúzhatja a maga szintjére.
Orbán Viktor, Magyarország leghosszabban regnáló miniszterelnöke úgy érezte – pláne, hogy már nincs is hivatalban –, jár neki a nyugalom, ha a családjával Párizsban sétál (amit mellesleg, ellentétben régebbi korokkal, bármelyik honi választópolgár megtehet, s meg is tesz…), ezért így fakadt ki az őt zaklató újságírónak:
„Nem lenne jobb, ha békén hagyna esetleg, és engedné, hogy éljem itt az életemet?”
Erre reagált egy Molnár Áron nevű izgága illető, s a tudattól, hogy néhány pennyért megvásárolhatja Orbán kinyomtatott (képernyőre írt) nevét, hirtelen magát egyenrangúnak, sőt mindjárt felsőbbrendűnek érezve arrogáns, kioktató módon szólt – persze csak az interneten keresztül – az egykori kormányfőhöz: „Nem Viktor, nem hagyjuk, hogy szabadon éld az életedet (…) Érted is eljönnek a következmények, akármennyire próbálod ferdíteni a valóságot.” (…) Szóval nem Vityám, nem hagyunk, addig megyünk utánad, addig leszünk a sarkadban, amíg el nem nyered méltó büntetésed.”
https://vasarnap.hu/2026/10/28/ungvary-zsolt-beszologatas-mint-letforma/
Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.
