Megígérte, hogy nem lesz képviselő, kinevette az ötletet, hogy valaha kormányozni akarna. Aztán mit látunk a következőkben: beült a birodalmi gyűlésbe (ezt mondjuk nehéz volt lefényképezni, mert csak hébe-hóba bukkant ott fel), és azzal van tele a sajtó és a közélet, hogy harcba száll a miniszterelnökségért. Kevésbé viccesek azok a jelenetek, amikor fiatal nőkkel vagy istentiszteletre igyekvő idősekkel ordibál. Aztán akad néhány gusztustalan képkocka, amikor saját híveit büdösnek és agyhalottnak nevezi. Itt, ezen a fotón azt láthatod, uram, amint leragasztja a száját a jelöltjeinek, emitt meg…

– Elég! – kiáltott a szultán. – Ez már nem szórakoztató, ez vérlázító blődség!

– Ne haragudj, uram, a legjobbat még nem is mondtam: hősünk sem bírta nézni, inkább eltulajdonította és behajította a telefont az Isterbe.

(...)

https://demokrata.hu/velemeny/mese-7-1145834/

Ungváry Zsolt Jobbszél-jegyzete a Demokratában és a demokrata.hu-n

Tökéletes rendszer nincsen. A magyarok egyébként is folyton elégedetlenkednek, valós időben ritka a hatalom elismerése és támogatása. Utólag aztán szívesen emelünk szobrokat és dicsőítjük eleink jeles tetteit. Mégis, a mormogás, a duzzogás és az ellenzéki attitűd alapvető jellemvonásunk.

Ezért is különleges, hogy a mostani kabinetnek van egy nagyon elkötelezett, népes tábora, amelyik nem gyalázza mindenért a miniszterelnököt, sőt kifejezetten elégedett a teljesítményével. Márpedig ennek kell legyen valamilyen alapja, mert – higgyenek erről bármit az örök bíráló pesszimisták – senkit sem kényszerítettek, hogy március 15-én felvonuljon a Békemeneten, és meghallgassa a Kossuth téren Orbán Viktor beszédét. Már-már rocksztároknak kijáró rajongás övezi a miniszterelnököt, amin lehet gúnyolódni, de ha egy beszélni is alig tudó rappertől elalélnak, vagy könyörögnek egy focistának a mezéért, igazán nincs kivetnivaló abban, ha valaki politikusokat emel piedesztálra. (Ez sem újdonság, Széchenyinek fáklyás felvonulást tartottak – igaz, később kicsit megorroltak rá, amikor túlzottan kompromisszumkésznek látták –, Kossuthról népdalok születtek, Mátyásról meg népmesék.)

(...)

https://vasarnap.hu/2026/03/18/ungvary-zsolt-nem-konnyu-kompetens-jelolteket-talalni/

Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.

Az újságírónak természetesen nem okozott gondot néhány bevett közhellyel, letöltött képekkel összeállítani azokat az egészségre káros ételeket és italokat, amiket lefekvés előtt már nem tanácsos fogyasztani. Pattogatott kukorica, hasábkrumpli, sajt, fagylalt, vörös hús és egyebek mellett felsorolta a szánsavas üdítőket is; mehetett a cikk. A szerkesztő éppen rápillantott, ezer ilyet közöltek már, élesítette, és záporoztak is a kattintások. Eltelt vagy fél nap, amikor az egyik kolléga szórakozottan beleolvasott, és a kommentek között a téma által nem indokolt vérre menő csatát vett észre. Azon estek egymásnak többen, vajon mik lehetnek a szánsavas üdítők. Fel is hívta a cikk szerzőjét, aki első pillanatban nem jutott szóhoz, de aztán kivágta magát.

– A szánsav egy sajátos karbonmódosulás, a képlete H₃C₄ClO₂. Gyengíti az immunrendszert, és puffadást okoz.

– Ezt nem tudtam – ismerte be a szerkesztő. – Gyorsan íratok erről valakivel.

És választ sem várva, letette a telefont. Ki kéne javítani az eredetit, gondolta Bubu, de már annyian letöltötték, megosztották, kommentálták, hogy rém kellemetlen volna beismerni a hibát. Azután meg már különösen, hogy ugyanazon az internetes felületen megjelent egy hosszas tudományos értekezés a szánsavról, nyelvészek magyarázták meg a szó etimológiáját (Kazinczyék alkották meg, mert azt vették észre, hogy a szánsavval leöntött havon jobban lehet csúszkálni), orvosok véleményezték a szánsav élettani hatásait. Bubu ezt már nem bírta elviselni, és a szerkesztőségi értekezleten felfedte a titkot a sajtóhibáról.

– Javítsuk ki csendben? – töprengett a főszerkesztő. – Nem lehet, ahhoz már túlságosan sok reakció érkezett. Vagy hagyjuk így, később a sok hülyeség között már senkit sem fog izgatni?

Végül ebben maradtak.

https://demokrata.hu/velemeny/sajtohiba-209718/