A politika háború, ahol ugyanazért folyik a küzdelem, mint a valódi harctereken: hatalomért, területért, pénzért, lelkekért. Adott világnézet, gazdaság- és pénzügypolitika, kultúra érvényesítéséért. Érdek- és értékcsoportok érvényesüléséért. Csak itt nem országok között, hanem az országon belül zajlik az összecsapás.

Ennek a háborúnak is vannak különböző hadszínterei és frontjai. Az egyik ilyen az egyház szerepe, befolyása, támogatása, lehetőségei, kapcsolatai stb. A keresztény-konzervatív pártok és szavazók hagyományosan ezek megerősítéséért szállnak síkra (hiszen értékrendjüknek egy ezen elvek mentén berendezett világ felel meg legjobban), a liberálisok viszont mindent elkövetnek, hogy hiteltelenítsék, háttérbe szorítsák, kigúnyolják a hitet, a vallást, valamint intézményeit és tagjait; elvegyék a forrásaikat, szűkítsék lehetőségeiket az élet minden területén.

(...)

https://vasarnap.hu/2026/08/29/ungvary-zsolt-vilagos-beszed/

Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.

A korszellem valami kifacsart egyoldalúsággal a mai napig balos, materialista és horizontális (ld. „Világ proletárjai egyesüljetek!”, a proletárt ki-kicserélve az aktuális elnyomott vagy annak vélt osztályokra és az egyformára átmosott agyakra), míg én jobbos, idealista (hívő) és vertikális (tehát a világot elsősorban az időből szemlélő) vagyok.

Nem azért álltam a kormány nemzeti projektjei mellé (beleértve ebbe a szóhasználattól a történelemszemléletig, a szimbólumoktól a család- és gyermeksegítő programokig, a határon túliakkal való jelképes és tényleges egységesüléséig mindent), mert kollaborálni akartam a hatalommal.Már az óvodában is turul volt a jelem (természetesen nem, hiszen a hetvenes évek elején ez többszörösen is abszurd lett volna, igazából fenyőfa), s azóta is mindent aszerint szemlélek, hogy miként viszonyul a magyar érdekekhez és értékekhez. Mivel ezt a hozzáállást a hagyományos felosztás szerint jobboldalinak nevezzük, értelemszerűen az vagyok és voltam mindig is."

(...)

https://vasarnap.hu/2026/08/26/ungvary-zsolt-ki-mit-gondol/

Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.

(...)

"– Nem is kell hangsúlyoznom, mennyire fontos nap előtt állunk – kezdte. – Ha veszítünk, elvész Magyarország, és vele együtt súlyos sebet kap a kereszténység is. Pogányok gázolnak majd át Szent István földjén, felégetnek, elpusztítanak mindent, amit e nemzet eddig létrehozott.

– Na persze, a vereségekből is lehet tanulni – kapcsolódott be Tomori. – Miután a tatárok végigdúlták az országot, lemészárolták a lakosság nagy részét, Béla király levonta a tanulságot, hogy kővárakat kell építeni.

– Akármi is lesz – vélte Szalkai László esztergomi érsek –, Magyarország fel fog támadni. Hatszáz éve megvan, ugyan ki törölhetné el? Lám, túléltük a tatárt is. Az élet ilyen: egyszer fent, másszor lent. De kétségtelen, hogy a vereségeket nem jegyzik fel, azoknak századik, ötszázadik évfordulóján nem rendeznek vetélkedőt kisiskolások számára. Úgyhogy muszáj lesz nyerni.

– Érsek úr – ellenkezett Lajos –, hiszen ott van Jézus urunk példája. Pénteken megfeszítették, gyászba borult a világ, de harmadnapon föltámadott."

(...)

https://demokrata.hu/velemeny/mohacs-1220191/

Ungváry Zsolt Jobbszél-jegyzete a Demokratában és a demokrata.hu-n.