05.
"A technikai fejlődés egyfajta kényszert (sokszor persze kellemes kényszert) jelent számunkra. Ahogyan az állatok és növények is alkalmazkodnak a megváltozott környezethez (hőmérséklet, csapadék, táplálék jellege és mennyisége), úgy az ember is beépíti életébe az új dolgokat. Évszázadokig ez viszonylag csekély különbséggel járt, aztán a huszadik század második felében felgyorsult.
Ez onnan jutott eszembe, hogy a minap a neten rendeltem egy adag vízkőoldó folyadékot. Maga a fogalom (a vízkőoldás) sem létezett régen, sem a kerti pottyantós budi karbantartásához, sem a patakban mosó Iluskának nem volt effélére szüksége. De minél modernebb és bonyolultabb egy szerkezet, annál több faksznit igényel a használata.
Én egyébként viszonylag lassan reagálok az efféle dolgokra, emlékszem, a kilencvenes évek közepén öcsém osztálytársának az édesapja, amikor látta, hogy írógépen klaffogom a regényeimet, felvetette, miért nem használok kompjútert (a számítógépet akkoriban még így hívták…). Elhárítottam, mondván, ha nem látom a szögek helyét (illetve, bocsánat, a fekete betűket a papíron) és nem tapinthatom a sebet (vagyis kezemben a lapokat), én nem hiszek benne. Attól tartanék, hogy az egész megírt szöveg elillan, hiszen voltaképpen nem is létezik."
(...)
https://vasarnap.hu/2026/02/04/ungvary-zsolt-ily-korban-elunk-most-a-foldon/
Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.
