"– Tudod, Seherezádé – szólt másnap este a szultán –, eddig nem csigázott fel eléggé a történeted. Nem vagy te annyira szép. Lehet, hogy mégis fejed vétetem. Én ugyanis bármelyik nőt megkaphatom.

– Örülök, ó fényességes Sahrijár, hogy éppen ezt mondod, hiszen hősöm is így gondolkodott, ami nem tette túl kedvessé az emberek előtt. Nem is volt igaz, hiszen, ha még emlékszel mesém címére: Sokat akar a szarka… De térjünk vissza utolsó szavamra, ami magyarázatra szorul. E szóval ugyanis hősöm anyanyelvén próbálja megvilágítani a fejéből áradó sötétséget, s mivel ez visszaszáll nevére: hazudik, hadovál, megtéveszt, ő így Magyaráz.

– Zavaros a beszéded, gyönyörűségem, térj a lényegre!"
(...)

https://demokrata.hu/velemeny/mese-2-2-1126362/
Ungváry Zsolt Jobbszél-jegyzete a Demokratában és a demokrata.hu-n.

A párválasztás egyik dilemmája, hogy vajon melyik házasság a boldogabb: egy (talán alaptalanul) istenített bombanővel, aki nem szeret minket, vagy a kicsit egyszerűbb, háziasabb, emberibb, közelibb partnerrel, aki viszont szeret. Érdemes-e futni olyan szekér után, ami nem vesz fel, sőt rendszeresen leszólnak róla nekünk – vagy csatlakozzunk a hozzánk inkább illőkhöz?

Mindenesetre azóta a csodált, vágyott, szépséges Nyugat mindig ellenségként, idegenként nézett ránk. Megkaptuk Európát, a gyönyörű nőt, aki azonban gyűlöl minket ezer éve. A pozsonyi csata óta csak ártottak nekünk, gáncsoltak, betartottak, elárultak. Mi próbáltunk megfelelni, betagozódni, kikötni a nyugati parton, de nem értékelték.
(...)

https://mandiner.hu/belfold/2026/01/orban-anita-a-karpataljai-magyarsagot-emlegeti-ez-kulonosen-is-bajos-tole
Ungváry Zsolt írása a mandiner.hu-n

(...)

Szimbolikusan is sokat elmond, hogy a Tisza Párt születése és megerősödése is egy olyan ügyhöz kapcsolódik, ahol megint nem a tartalom volt a lényeg. A máskülönben a szexuális devianciákat, a bűnözőket mindenféle áljóemberkedő liberális szövegekkel mentegetők pont egy szexuális devianciával kapcsolatos kegyelmi döntésért feszítették keresztre a köztársasági elnököt. (Megfeledkezve arról – sajnos, a jobboldalon is –, hogy a kegyelem nem rehabilitáció, a kegyelemnek éppen az a lényege, hogy a bűnösökre árad ki, és nem tehetjük meg, hogy kategorikusan megvonjuk bárkitől a kegyelem jogát.)

Ugyanezt az álságosságot éltük meg a Benes dekrétumot esetében; a szlovákok gyalázatos, valóban védhetetlen döntése ellen a máskor a határon túli (vagy inneni) magyarokra ügyet sem vető (vagy éppenséggel minden kritikus helyzetben őket bűnösnek láttató) balliberálisok egyszeriben nagy hazafivá váltak öt percre, hogy üthessenek azon a kormányon, amely tizenhat éve (illetve megelőzően 1998 és 2002 között is) számtalan jelét adta az elszakított nemzettestvéreink sorsa iránti elkötelezettségének. Mivel a jelenlegi szlovák kormány – amely büntetendővé tette a Benes dekrétumok igazságtalanságának felvetését – az Európai Unió diktatúrája elleni harcban szövetségesünk, hát átmenetileg – éket verve e praktikus együttműködésbe – felfedezték magukban a nemzetit.

(...)

https://vasarnap.hu/2026/02/01/ungvary-10/

Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.