2026. nov.
22.
Masculum et feminam creavit eos

Vannak úgynevezett női regények. Általában szerelemről, romantikáról vagy kifejezetten női témákról szólnak.

Ez egy férfi regény.

 
A könyv megrendelhető az ungvaryzsoltkukacfreemail.hu címen. 
146. oldal, 3000 Ft.

 

A néhány hete tartott választások nyomán létrejött koalíciós kormányról szavaztak a Parlamentben. A kabinetet adó három pártnak kényelmes többsége volt, ám mielőtt a házelnök feltette volna a kérdést – „Elfogadja-e az országgyűlés a miniszterelnök személyét és a miniszterek névsorát” –, váratlanul, áthágva a napirendet, szertartásosan felmutatott egy papírlapot.

            – Közölnöm kell a tisztelt házzal, hogy a 26/2022/VII., másképpen „A közfeladatokat ellátó egyes fontos állami tisztségekre vonatkozó, a nemek közötti esélyegyenlőséget garantáló” törvény szerint a kormányban legalább annyi nőnek kell lennie, mint férfinak. Ezen a listán viszont kettővel több nő szerepel.

            Értetlenkedő sustorgás támadt a kormánypárti padsorokban, az ellenzék felől mintha nevetés hangzott volna.

            A legnagyobb kormánypárt frakcióvezetője kért szót.

            – Ez a passzus annak garantálása miatt került bele, hogy ne lehessen – a régi gyakorlatnak megfelelően – jóval több férfi miniszter, mint nő. A „legalább” kifejezés arra utal, hogy nem lehet kevesebb. Több igen.

            – Hiszen akkor sérül a férfiak esélyegyenlősége! – kiabált be egy ellenzéki honatya, de párttársa, egy fiatalasszony, lepisszegte.

 

(…)



           – Hirsch urat én kerestem meg – kezdte Trank, Machowy felé fordulva. – Láttam a tévében, a híres férfiakról szóló filmjéről beszélt, aztán később olvastam, hogy elvették tőle a projektet, miután tett egy félreérthető megjegyzést a nők közéleti szerepvállalásának megerősödése, és a világban pusztító gonoszság felerősödése között. Jól értelmeztem?

            Hirsch a vállát vonogatta.

            – Kétségtelen, hogy elzártak minden pénzcsapot, bezárultak a kapuk… Regényt lehet otthon írni, festegetni is lehet, de dokumentumfilmet nem forgathatok odahaza, pénz nélkül. Az ilyesminek költségei vannak, lehetetlen egyedül elvégezni. Korábban az egyik kábeltévé felvállalta volna, be akartak szállni a gyártásba és természetesen a forgalmazásba is, de ők is visszaléptek.

            – Hasonló cipőben járnak, uraim – jelentette ki az ügyvéd. – A trónörököstől, Sándor hercegtől megbízást kaptam arra, hogy derítsek fel olyan eseteket, amikor férfiakkal szembeni nemi diszkrimináció, az esélyegyenlőség megsértése történik, és nyújtsak jogi segítséget.

            – Én már elvesztettem egy pert – mondta Trank. – Nincs túl sok bizodalmam ezekben az esélyegyenlőségi marháskodásokban.

            – Csakhogy akkor nem én képviseltem – szólt Machowy. – Ráadásul munkaügyre visszük a dolgot. Azt fogjuk bebizonyítani, hogy nem volt okuk és joguk kirúgni. A munkáját jól, a szerződése alapján végezte, korábban nem merült fel panasz…

            – Még szép…

            – Munkaügyi irányból ez egyértelmű. Nincs kellő alap a felmentésére. Az ugyanis nem lehet ok, hogy férfi. Vagy kimondatjuk ezt…

            – Hogy férfi vagyok?... Köszönöm… Bizonyítani is kell? – vigyorgott Trank.

            – Nem. Vagy azt mondatjuk ki, hogy a munkájában nem találtak kivetnivalót, vagy azt, hogy kizárólag azért mentették fel, mert férfi. Az elsőnek Ön örül, a másodiknak Sándor herceg. Ha ugyanis – folytatta az ügyvéd kéjesen – sikerül a közvéleménybe belenyomnunk azt a tényt, hogy a neme miatt valaki elveszítheti az állását, akkor begyújtjuk a diszkrimináció-ellenes rakétákat, és a korábbi, feminista szövegeket fogjuk a fejükre olvasni nemi egyenlőségről. Lesz nagy csinnadratta.

            Trank megvakarta a fejét.

            – És én lennék az ürügy?

            – Mire?

            – Hát egy ilyen férfi-nő háborúskodásra. Ezt azért át kellene gondolni.

            – Szeretné visszakapni az állását?

            – Persze.

            – Igazságtalanul vették el Öntől?

            – Mi az, hogy! Nagyon is!

            – Akkor? Ha bemegyünk a dzsungelbe, lehet, hogy szembejön velünk az oroszlán. De ha számítunk rá, és nálunk van a puskánk, nincs okunk félni.

 


(...)


Amióta ellenzéki szavazatokkal megalakult a kormány, a parlament működése egészen sajátságos irányt vett. Egy-egy felszólalás után, ha valaki nem tudta, az adott képviselő hová tartozik, nehezen lehetett eldönteni, melyik politikai irányzattól jött a javaslat vagy a kritika. Ellenzéki női képviselők rendszeresen támogatták a kabinet előterjesztéseit, a kisebb kormánypárti frakciók pedig olykor kiszavaztak.

Ezúttal egy ellenzéki honatya interpellációjára került sor „Mi lett a nemzeti sikersportággal?” címmel.

            – Sajnos – kezdte a felszólaló –, kis ország lévén, pénzszűke és, valljuk be, divat és hagyományok híján is, igazából egyetlen sportágban, a férfi kézilabdában tudtunk ott lenni néha nagyobb nemzetközi tornákon. Olykor még apróbb babérok is teremtek. Más, boldogabb nemzeteknél egy-egy sportsiker, olimpia vagy világbajnokság összehozza a közösséget, nekünk efféle élményből viszonylag ritkán adatik. Ha mégis, az szinte kizárólag a férfi kézisekhez kötődött. Néhány éve a honi szövetség – nem mondom, hogy nem bizonyos társadalmi és politikai nyomásra – bevezette a vegyes csapatokat. Hiszen azt semmilyen szabály nem tiltja, hogy nők versenyezzenek a férfiak között, ám ezt érthető módon nem is nagyon szorgalmazták eddig. Még a sakkban sem, pedig ott a nyers erőnek vajmi kevés köze van a sikerhez…

            Innen is onnan is pfújolás, morgás hallatszott. A levezető elnök rá is szólt az interpellálóra:

            – Kérem képviselő urat, mellőzze a degradáló, szexista megnyilvánulásokat.

            – Megpróbálhatom, de akkor lassan beszélni sem fogok tudni…



[ Tovább... ]
2026. nov.
20.
Felidézés 16. - Játék

FELIDÉZÉS 16. - Amikor a politika történelemmé válik.

Korábbi Jobbszél-jegyzetek emlékeztetnek a múltra.

Az alábbi írás 2020.04.08-án jelent meg a Demokratában.

https://demokrata.hu/velemeny/jatek-2-228334/


A szemlőhegyi karanténban ott ragadt a DK ismert kvízmestere, aki pedig csak egy kis poharazgatásra jött át a főnökhöz. Az élet értelmét kutatták, de mivel mindketten egyetértettek abban, hogy a világ véletlenül alakult ki, célja és értelme sem lehet. Erre ittak.

– Ha már itt vagy, Pista – kezdte a házigazda –, játsszunk valamilyen vetélkedőt.

– Legyen ön is milliomost?

– Tudhatnád, hogy ebben a házban mindenki milliomos. Inkább azt a kitalálóst, a barabbásosat. Mire gondolok most?

 – Személy?

– Naná, de mennyire.

– Okos?

– Mi az, hogy! Nagyon is!

– Valami politikus? Tehetséges?

– Nem kicsit. Nagyon.

– Már sejtem… Szokott hazudni?

– Reggel, éjjel meg este.

– Hát így nehéz lesz kitalálni. De azért rákérdezek: magadra gondoltál?

 – Hú, Pistám, ez bravúros volt. Na, gyorsan még egy kört, mielőtt a Klára beülne a székembe. Most mi jár a fejemben?

– Meg lehet inni?

– Nem.

– Akkor Orbán Viktor.

– Tévedtél, mert éppen arra gondoltam, amit Gréczy Zsolt írt. Hogy minden megbetegedésért, minden késő vonatért és dráguló csirkemellért, minden csúnya nőért egyedül Orbán lesz a felelős… Na jó, Orbánra gondoltam. De tessék, egy utolsót, ezt sose találod ki. A macskám alatt az erkélyen van egy alomnyi cica. Mit tippelsz, hány? Annyit segítek, hogy prímszám.

 – Öt? Hét? – érkeztek a tippek.

– Ráfaragtál megint – diadalmaskodott Fletó, és kivágta: – Hat.

– De a hat az kettővel és hárommal is osztható… – próbálgatta az ujjain ellen­őrizni.

– Nem figyeltél. Azt mondtam, az én macskámé az alomnyi cica. Márpedig ha az enyém, akkor a hatalom nem osztható semmivel.

2026. nov.
20.
Plüssmonológ (6)

Előzmények: 

https://ungvaryzsolt.hu/news.php?item.1602.3



Teltek az évek. Anyám meghalt. Többet nem szól a nyakkendőm miatt… illetve a nagyanyám. Az apámnak. Na, fussunk neki újra. Kicsit belezavarodtam. A régebbi emlékek sokkal frissebbek, mint az újabbak. Apám egyedül maradt, én csak ritkán látogattam. Ezt azzal magyaráztam, hogy ő mindig is magának való volt. Egyszem gyerek, öntörvényű, nem volt rám igénye. Ha találkoztunk, aggódva rákérdezett, nem szenvedünk-e hiányt anyagiakban. Mindig elhárítottam, és visszakérdeztem, neki nincs-e szüksége pénzre. „Ugyan már!”, kiáltott fel. „Mindenem megvan! A lényeg, hogy élek. A lényeg, hogy ti vagytok. Ez az egyetlen, ami nekem számít. Gyerek, unokák…” Talán meg is hatódott ilyenkor. Én meg voltam elégedve; apámnak az a legfontosabb, hogy létezünk, ebben igyekszünk megmaradni, ennél nagyobb szívességet nem is tehetünk neki.


[ Tovább... ]
Oldal:  [1] 2 3 ... 508 509 510