13.
A menyegzőn a názáreti az előkelő vendégek között foglalt helyet, tanítványai pedig tekintélyükhöz illően kaptak széket. Júdás félrevonta a násznagyot, kezében ezüstpénz csillant.
– Gondoskodj róla, hogy a mester mellé kerüljek!
– Nem tehetem. Vannak nálad előkelőbbek, gazdagabbak, okosabbak és méltóbbak. Ha ott pöffeszkedsz a legkiválóbbak között, mindenki összesúg majd: hogy került ez a senkiházi nálánál nagyszerűbbek elé?
Júdás leforrázva elkódorgott, és letelepedett az asztal végén. Keze ökölbe szorult, úgy pillantott az esküvő népére.
– Ülök én még az első sorba… – mormolta.
Teltek a hónapok; a mester tanított, betegeket gyógyított, bizonyságot tett az igazságról. Az apostolok sokat tanakodtak arról, ki közülük a legjobb, a legmegbízhatóbb, a kiválasztott. Egyik nap így szólt Simonhoz: te Péter vagy, azaz kőszikla, amire egyházamat építeni fogom.
A kariótbeli tanítvány arca erre elsötétedett, és felkiáltott:
– Én is lehetnék a szikla, képes vagyok elvezetni az eklézsiát!
Ahogy Jézus rátekintett, abból mindenki tudta, hogy a felajánlkozásra nemet fog mondani.
– Te erre alkalmatlan vagy – szólt a mester. – Sem elég hit, sem tisztesség, sem alázat nincs benned. Rád nem alapozhatom a jövőt, rád nem bízhatom a nyájat. Te nem Péter vagy. Te Júdás vagy.
A kovásztalan kenyér ünnepére készülve Júdás már tisztán látta, hogyan válhat különbbé a többieknél, hogyan emelkedhet ki ezek közül, miképpen tehet szert hírnévre, csodálatra; hogyan írhatja nevét a történelem lapjaira.
Elment a farizeusokhoz, megkereste a főtanács befolyásos embereit.
– Akarjátok-e, hogy a kezetekre adjam a názáretit? Akarjátok-e eltiporni a központi hittel ellenkező tanítását? Szeretnétek-e megszabadulni tőle?
– Sok bosszúságot okoz nekünk – bólogatott Kaifás. – Egyedül állja útját a terveinknek, és ha nem szabadulunk meg tőle gyorsan, túl sokan követik majd. Segíts nekünk az elveszejtésében. Tessék, itt van harminc ezüst. Ha ügyesen befekteted, szépen fog fialni.
(Megjelent a Magyar Demokrata 2025. szept. 17.i számában)
