(...)

Az „Orbán-rendszer” leváltása volt a deklarált program, de ez egy normális, demokratikus parlamentáris rendszerben azt jelenti, hogy új országgyűlés, valamint új kormány lesz. A köztársasági elnök vagy a kúria elnökének leváltására nem is lehet szavazni. Ezen az alapon a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányától a bélyeggyűjtők klubjának elnökéig mindenkit le lehetne (kellene) váltani. Erre a miniszterelnöknek még akkor sincs joga, ha írt egy listát, kiktől akar megszabadulni, amit aztán kifüggesztett (mint Sulla Rómában) – ez azonban már régen nem jogállam, hanem a legdurvább diktatúra. Persze, mondhatjuk, hogy a magyar társadalom diktatúrára szavazott (érdekes filozófiai kérdés, előállítható-e demokratikusan diktatúra), de akkor mi a gond az Orbán-rendszerrel, amit azért kell, ugye, leváltani, mert állítólag diktatórikus, és hogyan egyeztethető össze mindez azzal a jogállami elköteleződéssel, ami annyira sugárzik Magyar Péterből, hogy az EU a Tisza puszta győzelmének hírére felfüggesztette több éves eljárásait és averzióit Magyarországgal szemben…

Ezek után felmerülhet az is, amennyiben valahol országjárása során Magyar megemlítette, hogy nem szereti a spenótot, akkor a kétharmados felhatalmazás birtokában, hivatkozhat-e arra, hogy a magyar választók a spenót ellen szavaztak, és betilthatja-e a parajfőzeléket a menzákon? Ha kikelt a Fidesz „megalomán” stadionépítései ellen, vajon beülhet-e ezek után a Puskás Aréna VIP-páholyába, vagy inkább le kellene bontatnia?

(...)

https://vasarnap.hu/2026/06/27/ungvary-zsolt-nepakarat-szamonkeres-veszelyeztetettek-kore/

Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.

Az alábbi Jobbszél-jegyzet 2017.12.06-án jelent meg a Demokratában.

Az Európai Unió egyik keleti tagállamában igen elszaporodtak a medvék, és mind több kárt okoznak. Nem pusztán az anyagi értékekre jelentettek veszélyt, hanem olykor az emberéletre is. Amikor az ország politikusai ennek tarthatatlanságára felhívták Brüsszel figyelmét, az EU központjából kioktató üzenetet kaptak: „Intézzék el, mi közünk a kendtek medvéihez ott a távoli végeken, az már nem is Európa!”

A helybéli lakosok morgolódtak, mert a mackók már a házak között grasszáltak, olykor csoportos erőszakra vetemedtek, felborogatták a kukákat és az utcán háltak. Betörtek a lakásokba, terrorizálták a nőket és megették a vinétát. Egy nyugati képviselő foghegyről odavetette: „Hát lőjék le a dögöket!” Erre azonban felhördültek az állatvédők. Szó sem lehet róla, egyetlen medvének sem görbülhet a szőre szála sem.

Na de valamit mégis kell tenni! A helyi rendőrség már nem volt képes megbirkózni a feladattal, a gyerekek féltek kimenni a játszótérre, a lányok-asszonyok minden sötét zugban medvét gyanítottak. „Előbb-utóbb kitúrnak az otthonunkból minket”, panaszkodtak.

Az áldatlan állapotoknak az vethet véget, ha az EU-n belüli szolidaritás eszméjét alapul véve a vadakat széttelepítik a többi tagállamba. Ezért létrehoztak egy bizottságot, amely kvótarendszert dolgozott ki a kártékony jószágok szétosztására. Ez alapján Amszterdamba például 12, Párizsba 17, Berlinbe 20 medve került, de még Velencének és Santiago de Compostelának is be kellett fogadnia 2-2 állatot. A mackók persze nem vették tudomásul az erőszakos áttelepítést, megpróbáltak fás területekre menekülni, így került kvótán felül mackó a Bois de Boulogne-ba, a Városligetbe (ez később beszökött az állatkertbe), a Práterbe és a Villa Bor­ghesébe is. Néhány garázda tányértalpú felmászott az Eiffel-toronyba, mások Schönbrunnban randalíroztak.

A marseille-i polgármester kétségbeesetten fakadt ki:

– Mi közünk nekünk a Kárpátok medvéihez? Mi sem küldjük a volt gyarmatainkról bevándorló négereket hozzájuk!

https://demokrata.hu/velemeny/medve-100441/

(...)


"A győztesek számonkérő gőgje és bosszúszomja pontosan ezt a mintázatot követi jelenleg. Ráadásul itt még csak nem is volt brutális elnyomás, hiszen ha lett volna, ki meri a hatalmat gyakorló pártot nagy nyilvánosság előtt „mocskos”-nak nevezni; a miniszterelnökről elmondott és leírt jelzőkről vagy egy tüntetésen arccal, névvel kiállva a köztársasági elnököt „bajszos sz@r”-nak nevező primitív performanszról ne is szóljunk. Nem látom magam előtt, amint a nyolcvanas években diákok nyilvánosan szidják az MSZMP-t vagy pláne Kádár Jánost. Hogy miként bántak a mégis tiltakozókkal, arról ismerhetjük – például – azt az ikonikus fotót, amin a fiatal Orbán Viktor torkához a rendőrök gumibotot szorítanak. És ez már a legvidámabb barakk hattyúdala idején történt…"

(...)

https://vasarnap.hu/2026/06/21/ungvary-zsolt-tiszantuli-sajtoszabadsag/

Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.