No igen, belehúztunk! A választópolgárok példátlan felhatalmazást adtak a szocialista pártnak, mert tudják, hogy kurva jó országot fogunk csinálni. Azt tehetünk végre, amit akarunk. Eddig is ezt tettük, de most aztán semmi sem áll utunkba.
Hát igen, levertük a jobboldalt, ahogy ígértem. Addig fogjuk õket újra és újra leverni, amíg végleg meg nem semmisülnek. Nincs helyük a demokraták között, nincs helyük az emberek között. Látom, Ildikó, egyetértõen bólogatsz azzal az okos fejeddel. Jó érzés végigtekinteni a vörösbe borult padsorokon, a vörösbe borult országon, vörös arcokon, vörös lobogókon és vörös hagymákon. Nem adunk kegyelmet, nem egyezkedünk azokkal, akiknek vacak egyharmaduk sincs. Reggel, amikor munkába indultam, azt mondta nekem Klára: Ferenc, csináljatok új alkotmányt! És mi megcsináljuk. Úgy fog kezdõdni: „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a Magyar Szocialista Párté és Gyurcsány Ferencé”. A fasiszta-klerikális sovén nacionalistákkal nem férünk meg egy planétán; kipenderítjük õket innen, ahogy ígértük. El lehet menni. Akár Szlovákiába. Velük úgyis ezeréves barátsági szerzõdést kötöttünk, amelyben elismerjük, hogy Szlovákiában nem volt, nem van és nem lesz egyetlen magyar sem. Sem állampolgárra, sem nemzetiségre nézve. Idehaza pedig Hagyó lesz a számvevõszék elnöke. Hunvald Gyurit négylovas hintón kihozzuk a börtönbõl, és õ vezeti majd az önkormányzatok szövetségét.
Orbán képviselõ úr, ne könyököljön nyeglén, ott a háttérben, az aprócska frakciója mellett. Figyelje tisztelettel a választók által legitimált miniszterelnök expozéját. És megkérem az ellenzékbe kényszerült bukott politikusokat, ne kiabálják nekem, hogy ébresztõ, ébresztõ… Ébresztõ!
- Ébresztõ! Hahó!
Kinyitotta a szemét. A földön feküdt, a padsorok között, ahogy lecsúszott, amikor elnyomta az álom. A takarítónõ rázta türelmetlenül a vállát.
- Keljen fel, képviselõ úr! A többiek már mind elmentek. Jobb lenne, ha magához térne, és végre hazamenne.