Helyszín: Pozsony. (A szlovák nyelvtörvény rendelkezéseinek megfelelõen: Bratislava) A falakon magyar királyok (králi slovaki) portréi.
Szereplõk: Robert Fico, miniszterelnök. Izgatott, fel-alá járkál. „Csak keményen!”, mondogatja, közben anabolikus szteroidokat szed, hogy erõsebb legyen Orbán Viktornál. Vladimir Meciar (õ adja Ficónak a tablettákat) egy magyar népviseletbe öltözött rongybabára mér ökölcsapásokat. „Ébredj, szlovák!”, énekli. Erre felriad Jan Slota, aki üres üvegek között hevert eddig a földön. Nagyot rikkant, és harckocsit keres, hogy Budapestre induljon. Ivan Gasparovic köztársasági elnök leinti.
Fico: (keze ökölbe szorul, iszonyúan mérges) Most… Most aztán nagyon túllõttek a célon a magyarok ezzel az állampolgársággal. Hú, de baromi dühös vagyok!
Slota: Én is!
Meciar: Rólam nem is beszélve.
Fico: Szerintem vegyük el a jó kis szlovák állampolgárságot azoktól, akik a magyar után is ácsingóznak. Aki viszont magyar létére nem ácsingózik, az biztosan szlovák, tehát nyugodtan reszlovakizálható. De akár így van, akár úgy, legjobb volna az összeset kitelepíteni.
Gasparovic: Te, Robi, ez nekem olyan ismerõs. Mintha már hoztunk volna hasonló törvényt.
Meciar: Nem mi, még Benes bácsi annak idején.
Slota: Az roppant helyes határozat volt, meg kell büntetni a sok nagyhangú, demagóg, fasiszta, nacionalista, kirekesztõ sovinisztát, akik elnyomják a…
Fico: Ez most nem programbeszéd, Jan!
Slota: Dehogynem! Az egészet azért csináljuk, hogy szavazatokat szerezzünk, mert a befogadó, toleráns, empatikus választóink szívesebben húzzák az ikszet, ha egy kicsit magyarozunk nekik. Ezt mindig bekajolják.
Fico: Ultimátumot adunk Orbánnak: azonnal jöjjön ide, és tárgyaljon velünk a kettõs állampolgárságról. Aztán, amikor lóhalálában rohanna át a határon, nem engedjük be, mint múltkor a Sólyomot. De jót fogok röhögni.
Gasparovic: Mi nem csak okosak vagyunk, hanem viccesek is.