Ügyvédi irodánk kártérítési perekkel foglalkozik. Ez egy meglehetősen szerteágazó, sokszor reménytelen vállalkozás. Gondot okozhat az elévülés, a tettesek felkutatásának nehézségei, vagy éppenséggel az elhúzódó ügyek miatt az érdekeltek halála. Sokszor nehéz bizonyítani a tényleges károkozást. Az 56-os sortüzek áldozatairól például a fővárosi bíróság Biszku Béla tanácsa egy orvosi jelentés segítségével kimutatta: vélhetően szívrohamot kaptak a tüntetés okozta izgalmaktól, így voltaképpen a géppisztolygolyók már potenciális halottakat találtak el. Ugyancsak reménytelen a Szerbiában vagy Romániában, a második világháború végén lemészárolt magyarok leszármazottainak kártérítési ügye; ezeken a vegyes lakosságú területeken az anyanyelv a meghatározó a nemzetiség tekintetében, de a holttestek sajnos nem tudnak beszélni, ezért hovatartozásukat nem lehet megállapítani. Ugyancsak zavaros a kommunizmus által meghurcoltak esete, hiszen a kommunizmusban minden hatalom a dolgozó népé volt, amibe beletartozott az áldozat is, vagyis az a hatalom pusztította el, amelynek ő is részese volt, ergo öngyilkosság történt.
Vannak azonban bíztató kereseteink. A tatárjáráskor elkövetett népirtás tettesei pontosan körülírhatóak: Mongólia jogutódja az egykori Batu kán-i birodalomnak, ezért jó eséllyel pereljük a különböző mongol lovasegyleteket, íj- és nyílkészítőket, fegyverkovácsokat, sőt az utazási irodákat, amelyek nyugati kiruccanásokat szerveznek. Ügyfeleink közé tartozik Bese fia Mákony, tatárjárás-túlélő, akinek súlyos lelki és testi traumákat okozott a mongol betörés. Szüleit és testvéreit megölték, az otthonát felgyújtották, ő maga is a bal térdén megsebesült. A sajnálatos események idején töltötte be épp a huszadik évét, jelenleg hétszáznyolcvankilenc éves, a lábát azóta is húzza. Csökkent munkaképessége miatt nem kaphatott végzettségének megfelelő állást, ami alapján jelentős kártérítésben reménykedik. Most ezen dolgozunk gőzerővel.