Az, hogy egy kultúra, nemzet felszámolja magát, nem teljesen példa nélküli (a rómaiak, egyiptomiak, de akár a mai görögök sem azonosak genetikailag az ókoriakkal), ám nem tűnt fel, mert bevándorló és termékenyebb kisebbségek a darabszámról mindig gondoskodtak.

Mostanra azonban a kérdés globális problémává vált. Amíg 30-40 éve a túlnépesedés okozott a világ vezetőinek főfájást (emlékszem, a hatmilliárdra azt mondták, a felső határ, amennyit a Föld eltartani képes; közben nyolc fölött vagyunk, és sokkal kevesebb az éhínség), immár a csökkenő születésszámok miatt aggódnak a hosszú távra tekintők. Mára a fejlődő világban is drámaian csökkent a termékenység, s noha még a korábbi időszaknak köszönhetően rengeteg a szülőképes korú nő, az egy főre eső arány az országok többségében nem éri el a kettőt, néhol még az egyet (!) sem. Nem csak Európa és a nyugati civilizáció, hanem Kína, Japán, Dél-Korea is küszködik ezzel, és Afrikában is lassulóban a növekedés. A nagy nemzetek még mindig nem érzik igazán a veszélyt, hiszen egy francia, angol vagy kínai elképzelhetetlennek tartja, hogy elfogyjanak, de a matematika törvényei kérlelhetetlenek. Hogy ennek a teljesen logikátlan folyamatnak mi az oka, azt sokféleképpen magyarázzák. Egy biztos: nem a szegénység, sőt. Minél gazdagabb, fejlettebb egy civilizáció, a nők minél szabadabbak, iskolázottabbak, annál kevesebb gyereket vállalnak.

Ezeket a folyamatokat persze sokszor közvetlenül nem érzékeljük. Kicsit olyan, mint a politikai buborék, amikor valakinek azzal kell szembesülnie, hogy minden Facebook ismerősének nézetei és valamennyi általa fogyasztott sajtótermék egységes irányvonalának dacára a választást a másik oldal nyeri meg. Én például magam körül egyáltalán nem érzékelem a fogyást; amióta megnősültem – 32 éve – a szűk családban 25, a kicsit tágabb (unokatestvérek, legközelebbi barátok) szintjén további nagyjából 50 gyerek született.

Jellemző a kérdés relativitására, hogy gimnáziumi osztálytalálkozómon egyedüli háromgyerekesként hitetlenkedtek, hogy „egy anyától?”, és amikor a negyedik is megszületett, jószerivel el sem hitték. A katolikus óvodában viszont inkább a kisebb famíliák közé tartoztunk…

(...)

https://vasarnap.hu/2026/03/28/ungvary-zsolt-sok-gyereknel-jobb-a-tobb/

Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.