Diktatúrákban viszonylag egyszerű megtalálni a célpontot a diktátorban és a neki szolgálókban, ott azonban a lázadás többnyire titkos, rejtett – mert veszélyes. Demokráciában paradox módon az általunk választottak ellen zúgolódunk, és mivel a vezető a rendszer lényegéből fakadóan nyíltan és büntetlenül bírálható,

(Persze a játék kedvéért O1G-t vagy macskás fadíszt írnak, és úgy tesznek, mintha kijátszották volna a cenzúrát, de van, aki ezzel sem bajlódik, és azzal virít, hogy Fuck NER. Ez is része a szabadságnak, próbált volna valaki 1852-ben FJ1G vagy 1957-ben KJ1G feliratú kitűzővel megjelenni az állami ünnepségeken.)

(...)