A helytartó kora hajnalban kiosont a palotából, a kihalt utcákon egészen a városfalig ment. Ott levetette tógáját, ami alatt csak egy ágyékkötőt viselt, felső testét iksz alakban két széles vászonszalag takarta, amiket a combhajlat alatt megkötött. Saruját lehúzta, a tóga mellé tette a fa tövébe, leveles ágakat helyezett rá. Kettőt-hármat guggolt, előrehajolt, bokáit mozgatta bemelegítésként. Aztán könnyed, futó léptekkel nyugat felé indult.

Ha Jeruzsálemben tartózkodott – mint most is, a zsidó ünnep miatt várható esetleges lázongások miatt –, minden reggel kijött ide titokban. Volt egy kút, mintegy tíz stadionnyira; elszaladt addig, megkerülte, és vissza. Mire az erőd ébredezni kezdett, ő már lemosdott, és várta az éjszakai őrparancsnokot jelentéstételre.

 (...)

https://vasarnap.hu/2025/06/25/novella/