Szimbolikusan is sokat elmond, hogy a Tisza Párt születése és megerősödése is egy olyan ügyhöz kapcsolódik, ahol megint nem a tartalom volt a lényeg. A máskülönben a szexuális devianciákat, a bűnözőket mindenféle áljóemberkedő liberális szövegekkel mentegetők pont egy szexuális devianciával kapcsolatos kegyelmi döntésért feszítették keresztre a köztársasági elnököt. (Megfeledkezve arról – sajnos, a jobboldalon is –, hogy a kegyelem nem rehabilitáció, a kegyelemnek éppen az a lényege, hogy a bűnösökre árad ki, és nem tehetjük meg, hogy kategorikusan megvonjuk bárkitől a kegyelem jogát.)

Ugyanezt az álságosságot éltük meg a Benes dekrétumot esetében; a szlovákok gyalázatos, valóban védhetetlen döntése ellen a máskor a határon túli (vagy inneni) magyarokra ügyet sem vető (vagy éppenséggel minden kritikus helyzetben őket bűnösnek láttató) balliberálisok egyszeriben nagy hazafivá váltak öt percre, hogy üthessenek azon a kormányon, amely tizenhat éve (illetve megelőzően 1998 és 2002 között is) számtalan jelét adta az elszakított nemzettestvéreink sorsa iránti elkötelezettségének. Mivel a jelenlegi szlovák kormány – amely büntetendővé tette a Benes dekrétumok igazságtalanságának felvetését – az Európai Unió diktatúrája elleni harcban szövetségesünk, hát átmenetileg – éket verve e praktikus együttműködésbe – felfedezték magukban a nemzetit.

(...)

https://vasarnap.hu/2026/02/01/ungvary-10/

Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.