„Az ember fáj a földnek”, írta Vörösmarty Mihály Az emberek című versében. Ezt a kilátástalan, depressziós sort azonban elsősorban a politikai viszonyokra vonatkoztatta, embernek ember elleni gazságaira reagálva. Ily módon nem a környezet- és klímavédelmi bolygóféltés sugárzik belőle, mégis mottója lehetne megannyi méregzöld aktivistának.

(Mellesleg korai volt a kétségbeesés, hiszen két évvel később jött 1848 forradalma és a remény diadala. Igaz, ezt követték a megtorlás évei, s az Előszó „Most tél van és csend és hó és halál” reménytelensége, vagy A vén cigányból az „Odalett az emberek vetése” gyászos siralma az idős, megkeseredett, halálba tartó költő tollán – aki egyébként nem volt még ötvenöt éves sem, amikor elhunyt…)

Mára oda jutottunk, hogy Vörösmarty szavaiból egyesek leginkább azt olvasnák ki, hogy szegény planétánk szenvedéseinek a Homo sapiens az okozója, amely így egy kártékony fajként tűnik fel. Ha nem volnánk, a Föld – sőt a Hold, a Mars, sőt talán még a Jupiter is – sokkal boldogabb volna. Megannyi szennyezéssel és ökológiai merénylettel pusztítjuk a bolygót, és az emberi tevékenység hatására közeleg a kozmikus armageddon.

https://vasarnap.hu/2024/12/04/ungvary-zsolt-mindig-a-vulkanokkal-van-a-baj/

Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.