Tökéletes rendszer nincsen. A magyarok egyébként is folyton elégedetlenkednek, valós időben ritka a hatalom elismerése és támogatása. Utólag aztán szívesen emelünk szobrokat és dicsőítjük eleink jeles tetteit. Mégis, a mormogás, a duzzogás és az ellenzéki attitűd alapvető jellemvonásunk.

Ezért is különleges, hogy a mostani kabinetnek van egy nagyon elkötelezett, népes tábora, amelyik nem gyalázza mindenért a miniszterelnököt, sőt kifejezetten elégedett a teljesítményével. Márpedig ennek kell legyen valamilyen alapja, mert – higgyenek erről bármit az örök bíráló pesszimisták – senkit sem kényszerítettek, hogy március 15-én felvonuljon a Békemeneten, és meghallgassa a Kossuth téren Orbán Viktor beszédét. Már-már rocksztároknak kijáró rajongás övezi a miniszterelnököt, amin lehet gúnyolódni, de ha egy beszélni is alig tudó rappertől elalélnak, vagy könyörögnek egy focistának a mezéért, igazán nincs kivetnivaló abban, ha valaki politikusokat emel piedesztálra. (Ez sem újdonság, Széchenyinek fáklyás felvonulást tartottak – igaz, később kicsit megorroltak rá, amikor túlzottan kompromisszumkésznek látták –, Kossuthról népdalok születtek, Mátyásról meg népmesék.)

(...)

https://vasarnap.hu/2026/03/18/ungvary-zsolt-nem-konnyu-kompetens-jelolteket-talalni/

Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.