2026. febr.
26.
Az eltűnt baloldal nyomában

(...)

A rendszerváltáskor egymásnak feszülő két nagy mozgalom, az MDF és az ellene taxisblokádos puccsot szervező, majd harcos antikommunistából az MSZP koalíciós partnerévé züllő SZDSZ 2010-ben közös listán indultak – és be sem jutottak a parlamentbe. A két rendszerváltó párt után mostanra ez a sors elérte a Kádár-korszak szocialista utódpártját is. (A nagy kilengésekre remek példa a radikális jobboldalról induló Jobbik, amely eredeti célkitűzése, a Gyurcsány Ferencből legyen fegyenc helyett eljutott a Gyurcsány kegyencig, majd mindannyian kardjukba dőltek, és eltűntek.)

Van azonban valaki, aki 1990 óta nagyjából ugyanott maradt. Először jelenlétével inkább félelmet keltően a baloldali diktatúra visszarendeződésének veszélyét rejtve magában, aztán lassacskán szürreális érdekességgé, mára pedig az elvhűségnek egyfajta becsülendő, ám kissé anakronisztikus etalonjává válva áll rendíthetetlenül a vártán. Ő Thürmer Gyula, a több névváltozat után pillanatnyilag Magyar Munkáspártként létező párt elnöke

(...)