A histórián kívül az irodalom is lehet ihletője egy-egy utazásnak. Kíváncsiak vagyunk a
torkolatra, ahol a kis Túr a Tiszába siet, miként Petőfi versében, esetleg az egri várra, hogy
Gárdonyi regénye nyomán rekonstruálhassuk az ostromot. Dan Brown misztikus elbeszéléseit
követően ezrek járták végig a cselekmény fontosabb állomásait a Louvre-tól a Pantheonig.
Az egyik legismertebb és legdivatosabb túra, amire egy könyv alapján a magyarok rászánják
magukat, az Szerb Antal Utas és holdvilág című alkotása nyomán Itália néhány izgalmas
tájának felkeresése. Bizonyos értelmiségi körökben szinte elvárás – vagy sikk – megnézni
Gubbiót, ahol az említett mű néhány lényeges jelenete játszódik. Szerb Antal a múlt század
harmincas éveiben még kihalt városról, a középkor hamisítatlan hangulatáról tesz említést.
Mára a középkori külső ugyan mit sem változott – Olaszországban persze nem ritka az
ilyesmi –, a kihaltságnak azonban vége. Ahogyan Rejtő Jenő írja, a „turisták vad fehér törzse,
amely egy Baedeker nevű istent imád” letarolta ezt a hegyre épült csodás umbriai várost. A
falakon kívül 0-24 óráig üzemelő fizető parkolóban letehetjük lovainkat – illetve immár
autóinkat –, és beléphetünk a középkor keretei közé, amelyet elsősorban az építészet képvisel,
főleg fejmagasság felett, ahol már nem a különböző vendéglátóegységek és szuveníreket
árusító boltok kirakata az úr.
Sajnos, azt az érintetlenséget, magányt és változatlanságot, amit Szerb főhőse még
megtapasztalt, Gubbióban mi már nem tudjuk. De megannyi, a konjunktúrától egyelőre magát
távol tartó településen azért sikerülhet. A szálláshelyünkül szolgáló, kis, érintetlen város
közelében – Gubbiótól egyórányi útra, már Marche tartományban – szinte minden dombtetőn
megannyi helység mutatja be az Utas és holdvilágban megírt kihaltságot.
Ezeket a városokat persze elsősorban azért keressük fel, hogy megéljük ezt a hamisítatlan
hangulatot, de minél többen gyűlnek oda, annál jobban tűnik el a varázs. Ezért aztán a
sokcsillagos turistaparadicsomok helyett elkezdjük felkutatni a legalább olyan szép, de még
ismeretlen helyeket. Lassacskán ezekre is felhívja a figyelmet megannyi cikk, fotó, bejegyzés,
és az ígért „kihaltság” és valódi középkori milliő elvész a tömegben. Így tesszük tönkre mi
magunk az élményt, éppen jelenlétünkkel. Kicsit olyan ez, mint amikor a város zaját és
élhetetlenségét sokan a falu romantikájára cserélik, ám idegesíti őket a kakaskukorékolás, a
hajnali harangszó; kivágják a fákat, mindent befüvesítenek vagy térkővel borítanak, aztán
csodálkoznak, hogy a hely elveszítette romlatlan báját, és odébbállnak egy másik autentikus
vidéket a maguk képére formálni.
Van úgy is, hogy véletlenül botlunk bele számunkra fontos dolgokba. A tengerparti
fürdőhelyen, ahová mi is elsősorban az enyhülést keresni mentünk, feltűnt, hogy minden IX.
Piusz pápáról van elnevezve. Gyors keresés az interneten, és kiderül, hogy itt, Senigalliában
született az egyház egyik legérdekesebb sorsú feje. Még a szülőházában berendezett –
ingyenes! – múzeumot is megtekintettük; mivel Giovanni Mastai-Ferretti grófi családból
származott, a szülőhely sem valami kis viskó vagy pláne faluszéli istálló, hanem belvárosi
nagy palota. Ő volt az az egyházfő, aki az olasz egység létrejötte miatt 1870-ben a Vatikán
foglya lett, s ezzel az évezrednyi világi pápai állam meg is szűnt. Minden idők második
leghosszabban székében ülő római püspöke volt (Szent Péter után), és ő hirdette ki a
szeplőtelen fogantatás dogmáját 1854-ben. Ez a hittétel nem Jézus, hanem Mária
fogantatásáról szól, vagyis azt mondja ki, hogy a Szűzanya – az emberek közül egyedüliként
– már az első pillanattól mentes volt az áteredő bűntől, ami Ádám és Éva óta mindannyiunk
sajátja, s amit Krisztus megváltásának köszönhetően a keresztvízzel lemosunk – attól kezdve
már csak a saját bűneinkért vagyunk felelősek.
A könyvek, filmek, cikkek – amint ezt ez az újság is képviseli – arra is jók tehát, hogy nem
tudván mindenhova eljutni, mások élményei és tapasztalatai alapján is tájékozódhassunk a
világról. Az eredetit persze nem pótolja, másfelől előnye, hogy nem szenvedünk a hosszú
utazás fáradalmaitól, a hőségtől vagy a hidegtől, a szúnyogoktól, tolvajoktól, közlekedési
anomáliáktól. Lesz néhány hely, ahová mindenképpen személyesen el akarunk jutni, a
többiről pedig beérjük mások útibeszámolójával.