A belügyminiszter jelent: „Megkezdődtek a tüntetések.”

Főhadiszállás, 2006.09.18, éjszaka. A főkapitány: „A női rendőrzenekar hegedűsei és két oboás próbálja tartani a tévé bejáratát a tüntetőkkel szemben. Bevethetem a készenlétieket?” „Várjunk vele! A hölgyek ügyesen tartják maguk elé a plexit. A sakk zászlóaljból küldjenek két nyugdíjas nagymestert, ők értik a csíziót egy ilyen csetepatéban.”

Miközben a képernyőn égő autók, vérző rendőrök, a székházat elfoglaló elégedetlenek láthatóak, halljuk, hogy csöng egy telefon. A vonal kattan. Fojtott hang: „A főpolgármester vagyok. Ez jól jön most, a választások előtt.” „Nem miattad, nehogy azt hidd.” „Ami praktikus, az praktikus.”

Fletó bosszús. „Ezek mindenből jól jönnek ki. Szívem szerint felköttetném a Lord majort…” Kezében szilánkokká reccsen a pohár, a földre kiömlő vörös bor hirtelen szétfolyik, de már nem ital a padlón, hanem vér az aszfalton.

Főhadiszállás, 2006.10.23, délután: „A jelszó: fegyverbe!”

Vágtató lovak patája az emberek sűrűjében.

Snitt. Szülők két kisgyerekkel indulnak az Astoriától hazafelé. Kisfiú kíváncsian felnéz az apjára:

– 56-ban harcoltak az emberek a szovjetek ellen?

– Igen, kisfiam. Meg a kommunisták ellen, mert azok gyűlölik a népet, és a vérontás a lételemük.

Kislány arcán ijedtség, de mégis bizalommal kérdi az apját:

– De már nincsenek kommunisták, ugye? Többet nem fordulhat elő ilyesmi?

– Nem, kicsim.

Golyó süvítését halljuk, egy kiáltás, jajszavak, piros a vér a pesti utcán…

Bejátszás a jövőből, 2009.04.16: Fletó. Immár két napja nem miniszterelnök. Tévé, rendkívüli hírek: „Bolíviai kommandósok egy rajtaütés során szállodai szobájában agyonlőtték Rózsa-Flores Eduardót.”

Kortyol a borából, leveszi a szemüvegét, és a halántékát masszírozza.

(Folyt.köv.)