2024. okt.
01.
Értelmes viták helyett karaktergyilkosságok
Írta: Ungváry Zsolt Hozzászólás: 0 Nyomtatóbarát változat

(...)
 
"Többen is megvonták már a (teljesen fals) párhuzamot ’56 és a mostani helyzet között. Az orosz-ukrán háború két szuverén ország között folyik egy adott területért, mint a háborúk többsége az ókor óta. Valamennyi ilyen háborúval párhuzamba állítható (Nagy Sándor perzsiai hadjáratától a mohácsi vészen át az 1870-es francia-porosz háborúig). 1956-ban egy – nagyhatalmi jóváhagyással – megszállt ország lázadt fel az elnyomói ellen; ’56 tükörképe inkább 1848-49.

Orbán Balázs nem vonta kétségbe a pesti srácok hősiességét, de – az ő véleménye szerint – hordozott az eset egy olyan tanulságot, hogy mi magunkra maradunk legjogosabb harcainkban is, odavetnek áldozatul a nagyhatalmi küzdelmek járulékos veszteségeként. Megvolt ennek az előzménye, hiszen míg az első világháborúban Galíciában és az Isonzónál elhulltanak legjobbjaink, a vége az lett, hogy az országunkat szétszabdalták. A második világháború szörnyű véráldozata szintén teljesen hiábavalónak bizonyult. Nem elvérezni kell, hanem ügyesen békét kötni, mint a románok. Igaz, a magyar habitustól ez nagyon messze van, számunkra a bátorság és a hősiesség kulturálisan és genetikailag is kódolva van, sőt szeretünk fejjel menni a falnak, ami néha akár eredményes is lehet. (Dobóék reménytelennek látszó küzdelmet nyertek meg, de ritkán tesszük melléje, hogy 1596-ban aztán Eger mégis elesett. Csak elodázni tudták a török hódítást, elkerülni nem.)"

 
Régebbi hírek
Újabb hírek