„Hogyan legyek híres?” – töprengett. „Igazi médiasztár, nők kedvence! Olyan híres, mint ez a templom, olyan gazdag, mint Kroiszosz. De legalábbis valami különleges alak, akit sűrűn emlegetnek. Az olimpiászt nem tudom megnyerni, az igaz. Drámát sem tudok írni. A matematika örök rejtély számomra. És úgy általában, nem értek semmihez…”

Nézte a templomot, melynek tetőzete cédrusfából volt, szentélye arannyal díszített, akárcsak Artemisz fából faragott szobra. Az emberek özönlöttek ide, hogy lássák, és büszkék lehessenek rá, mit alkotott a kis-ázsiai géniusz.

„Megvan”, csillant fel a szeme. „Tönkreteszek valami szépet és jót, hogy emlékezzenek rám. Megkeserítem a hellének életét, beléjük marok ott, ahol a legjobban fáj. És akkor fennmarad a nevem örökre.”

A következő este visszatért, és felgyújtotta a templomot. Nem is szégyellte, nem is rejtegette, még kérkedett is vele.

https://demokrata.hu/velemeny/a-gyujtogato-1196910/
Ungváry Zsolt Jobbszél-jegyzete a Demokratában és a demokrata.hu-n.