18.
"Szoboszlai sírt. Ez a világhírű fiatalember nem gép vagy rabszolga, hanem ember. Magyar férfi. Aki halálra keresi magát, ünnepelt sztár Angliában, Lamborghinivel jár, mindene megvan; felesége, kislánya…
és sír, mert a magyarok kiestek.
Nem a sportbeli vereség miatt, hiszen hagyta ő már el százszor is vesztesen a pályát, Ausztriától Németországig, számtalan stadionban. A szertefoszló álmok fájnak; hogy nem szerezhet örömet azoknak, akiknek szeretne. De leginkább az igazságtalanság. Amiben mintha több részünk lenne másoknál. Talán túldimenzionáljuk, de mégse tudunk példát olyasmire, mint amit Trianonban műveltek velünk a nyugatiak, cserébe, hogy elvéreztünk értük a törökkel szemben. Ahogy ’56-ban is magunkra hagytak. Ahogy a németek betartanak nekünk hálából az egységükért tett politikai-emberi segítségünkért."
Ungváry Zsolt írása a mandiner.hu-n.