2024. febr.
07.
07.
Egyben látjuk a történelmet...
(...)
A jelen eseményei pedig sokszor segítenek megérteni a múltban történteket. Soha el nem múló fájdalmunk – legfőképpen annak valószerűtlen igazságtalansága miatt – a trianoni békediktátum, és az azt megelőző hónapok mozzanatai. Nem értjük, hogyan hajtottuk a fejünket a nyaktiló alá szinte önként és dalolva, miért nem vette észre a társadalom a fenyegető veszélyt, vagy ha mégis, miért maradt ennyire közönyös. Persze, közöttünk voltak a beépített ügynökök (szerb és román, kommunista és antantbarát emberek ragadták meg a kormányrudat a vörös gróf Károlyitól a jugoszlávoktól díszsírhelyhez jutó Linder Béláig és a majdan Moszkvába emigráló Kun Béláig). Ellenségek vettek körül mindenfelől, akiknek árulása (ld. román titkos szerződés az antanttal), nyugati aknamunkája (Benes és Masaryk párizsi tevékenysége), majd a padovai fegyverszünet után meginduló katonai intervenciója a török hódoltsághoz mérhető veszteséget okozott. Mi tehát megtanultuk, hogy teljesen elképzelhetetlen, irreális, de mégis alapvető változások is beállhatnak egy ország életében. Európa (elsősorban az észt osztó nyugtai fele) azonban még nem találkozott ezzel, és éppen igyekszik belerohanni ugyanabba a szakadékba, mint mi 1918-ban.
(...)
https://vasarnap.hu/2024/02/07/ungvary-zsolt-egyben-latjuk-tortenelmunket-megsem-sejtjuk-jovot/
Ungváry Zsolt írása a vasarnap.hu-n.