Szerző Ungváry Zsolt Győzelem című kisregénye élet és halál kérdéseit, hit és valóság, alázat és önhittség viszonyait vizsgálja a modern és a tradicionális gondolkodás metszéspontjain.
" – Nagy szerencse, hogy a szüleim találkoztak. Egyáltalán nem volt törvényszerű. Az európai származású nagyapámnak igazán nem tetszett a leendő veje.
– Rasszista volt az öreg, igaz?
– Az emberek általában a hasonlóhoz vonzódnak. Ez törvényszerű. Nézze meg, ha születik egy kisbaba. Körülállja a rokonság, és örvendeznek, ha felfedezik a hasonlóságokat. A mamára, a papára, Suzie nénire, a keresztmamusra, a nagypapa bátyjára, szegény Jack bácsira, aki belefulladt a Mississippibe… Az emberek szeretik a hasonlóságokat. És nem szeretik, ha idegen arcok veszik körül őket. De apámmal nem a származása miatt volt baj. Én azt hiszem, a lányos apák mindenkitől ódzkodnak, akibe a lányuk beleszeret. Nem nagyon hallottam olyan házasságról, aminek a szülők őszintén örültek volna. Butaság, de így van. Féltékenység talán?
– Na, én nem is nősültem meg. Minek bosszantani a szüleimet?
– Nem bosszantás, egyszerűen azt hiszik, az ő gyerekük jobbat érdemel. Mindenkinél jobbat. Nos, a nagypapa beszólt valamit apámra, lett egy kis sértődés, de a szerelem erősebb volt, és anyám persze a vőlegénye mellé állt. Ez is törvényszerű. A nagypapa ezt tudomásul vette, és rendeződött a kapcsolat. Összeházasodtak, és én megszülethettem.
– Hát ez nem is volt akkora csoda.
– Nem állítom. De ehhez a házassághoz az is kellett, hogy a nagyszüleim nem fulladtak a tengerbe, amikor kivándoroltak, középkori ősöm nem veszítette el a párbaját még ősanyám nemzése előtt…
– Párbajozott az őse?
– Ezt csak úgy mondom. Bizonyára akadt ősöm, amelyik párbajozott. Az emberek párbajoztak, az őseim itt éltek a Földön, Európában, hát nagy valószínűséggel párbajoztak. Vagy ha azt nem, akkor háborúztak, esetleg járványokat éltek túl. Mindenesetre minden felmenőm még utódnemzés vagy szülés előtt túlélte a megfelelő betegségeket és baleseteket. Mindegyiket.
– Mindegyiket túlélték? Minden őse?
– Szükségszerűen. Különben nem lennék itt. De az is kellett, hogy Cortes nevű névrokonom és banditái ne irtsák ki teljesen az indiánokat, vagy legalábbis addig és annyit ne, hogy az őseim megszülethessenek.
Earth megrázta a fejét, és inkább a kóláját iszogatta. Végül felnyitotta maga előtt a kis asztalkát, letette rá a poharat. Az előző ülés háttámlájában lévő kis monitor szürkén világított.
– Én beleőrülnék abba, ha ezt elkezdeném végig gondolni. – A monitorra bökött. – Lehetne ebből valami filmet forgatni. Néznék az utasok, s arra gondolnának, ha most lezuhanunk, hány ember nem fog később megszületni."