NE A PILLANATNYI HANGULAT DÖNTSÖN!

A közvélemény-kutatók újra alaposan melléfogtak; korábban soha, egyetlen intézetnél sem vezetett Karácsony, a legvadabb felmérés is csak döntetlent jósolt. Mráz Ágoston Sámuel a Magyar Nemzetben megpróbálta magyarázni a bizonyítványt, és tett egy érdekes megállapítást, ami ha igaz, alaposan át kell gondolni a választási rendszert. Szerinte ugyanis az intézetek nem előrejelzést végeznek, mint a meteorológusok, hanem pillanatnyi helyzetet mérnek. Eszerint a felvétel időpontjában az eredmények pontosak voltak, csak közben változott a közhangulat. Ha ez így van, akkor az emberek preferenciái hétről-hétre (sőt napról-napra) jelentősen változnak. Már Orbán Viktor is megfogalmazta 2002-ben: szombaton vezetünk, vasárnap elveszítjük a választást, hétfőn megint vezetünk. Vagyis azon múlik hazánk vagy városunk elkövetkezendő 4-5 éve, hogy azon a napon éppen milyen a hangulat (milyen botrány előzi meg, sütött-e a nap és kimentünk a telekre, láttunk egy szimpatikus plakátot, felhúztuk magunkat valamin stb.). A sportban beszélhetünk arról, hogy formaidőzítéssel a verseny napján vagyunk csúcsformában, de egy országgyűlési- vagy önkormányzati választásnál nem az a cél, hogy aznap ki fut „csúcsformát”, hanem hogy az országot-várost azok az emberek és pártok irányítsák, akik valóban a többség szilárd támogatását tudhatják magukénak. Most kicsit úgy tűnik, hogy ha pénteken van a választás, akkor Tarlós nyer, ha vasárnap, akkor Karácsony, a jövő héten fideszes többségű lenne a közgyűlés, két hét múlva pedig baloldali. Igazságosabb és pontosabb volna, ha nem egy, hanem mondjuk 4 választási nap lenne. (Például szeptember 1, 15, október 1, 15.) A négy eredmény átlaga kiadná a (majdnem) valós támogatottságot. Ez persze csak úgy oldható meg, ha interneten szavazunk, de ez csak technikai kérdés. Biztosan ki lehet dolgozni ennek a biztonsági elemeit, lebonyolítását. (Akár olyan algoritmus is beépíthető a rendszerbe, hogy ha valaki négy különböző voksot ad le, annak a szavazatát egyszerűen töröljék, hiszen komolytalanná teszi a választást.)

A mostani választási rendszer hosszú évtizedek óta van érvényben, és mára – a tömegkommunikáció, a reklám, az erre szakosodott cégek elterjedésével – egyfajta termékké vált, ahol nem az a cél, hogy a választók valódi akarata tükröződjön, hanem az, hogy minél pontosabban időzítsünk botrányokat, minél ügyesebben mozgósítsunk stb. Emlékezhetünk 2002-re, amikor legalább nyolcan haltak meg a szavazás során, mert a haldoklót is kirángatták az ágyból, hogy választani vigyék.