Az öreg király kihirdette: ahhoz adja a lányát, aki olyat tud mondani, amit nem hisz el. Jöttek lovagok és nemes urak, mind költött fantáziadús meséket, de a király elhitte a szavukat. Ekkor egy kis pásztorfiú lépett a trónterembe.
– Odahaza szegényesen élünk – kezdte. – Kis viskónkban gyertyával világítunk, kútra járunk mosdani, puliszkát eszünk reggel, délben meg este.
– Elhiszem, fiam!
– De ha hozzám adod a gyermeked, akkor az ükunokáid már emeletes házban laknak, ahol meleg víz folyik a falból, doboz, amiben látjuk, amint emberek tőlünk többezer kilométerre mozognak és beszélnek. Álló és mozgóképet csinálhatunk a családról, amit egy gombnyomással elküldhetünk másoknak, akik rögtön meg is nézhetik ezt otthon, a saját szerkentyűjükkel. Ükunokánk egész nap üldögél egy irodában, ahol akkor is hűvös van, ha kint tűz a nap.
– Elhiszem, fiam!
– Olyan szerkezettel főzi a fekete levest, amiben nem rak tüzet, csak egy kilógó madzagot dug a falba, mégis gőz keletkezik. Áramvonalas, kényelmes szekérrel járja az utakat, amit nem vontat sem ló, sem öszvér. Rántott húst eszik bugyborékos cukros lével. Az asszony főorvos a kórházban. Veséket operál át egyik emberből a másikba.
– Nofene! De elhiszem.
– Azt fogják mondani, hogy a világot senki sem alkotta, hanem csak úgy, véletlenül jött létre, és az ember nem egyéb, mint egy sejthalmaz, a lélek nem más, mint kémiai folyamatok végterméke. – A király szeme megrebbent, de bólintott. – Ha valaki agyoncsap egy kutyát, börtönbe zárják. Állami angyalcsinálók lesznek, akik évente tízezerszám ölik törvényesen a gyerekeket.
– Nono.
– Szaracénok özönlik el a földrészt, és egyre többet hívnak be belőlük.
– Hm, hm.
– Férfiak házasodnak férfiakkal.
– Hazudsz, kutya!
– Teljesítettem a feltételt! – nevetett a fiú.
– Így van. Tiéd a fiam.
– A szőke lányról volt szó… – hebegte a legény.
– Legyen a fiú. Akkor legalább nem lesznek ükunokáim, akik abban a szörnyű korban éljenek.