Hír: Papír alapon
(Kategória: Ungváry Zsolt)
Küldte: Ungváry Zsolt
2018. március 07. szerda - 13:39:58


Megjelent a Képmás magazin márciusi számában.



Ellentétben az évszázados szokásokkal, az utóbbi évtizedekben sok pár nem köt házasságot. Én ugyan közelről viszonylag kevés ilyet ismerek, de érveik a sajtóban, irodalomban, filmekben elég nagy teret kapnak: szeretnék megtartani a függetlenségüket (bármit is jelentsen ez). Minek a papír, mondják, az úgysem számít, nem attól tartozik össze két ember. Ezen az alapon persze a házat vagy az autót sem kellene a nevünkre íratni. Képzeljük el, amint a rendőr igazoltat, és a forgalmiban semmi nyoma annak, hogy az autó a miénk. „Ugyan, minek a papír, biztos úr, anélkül is összetartozunk a Suzuki meg én.”

Én azonban liberális szellem vagyok, miattam aztán ne kössön házasságot, aki nem akar, de akkor miattuk miért csökken az én hivatalos állapotom súlya? Miért vonják kétségbe minduntalan nekünk, papírral is dokumentáltan összetartozóknak a gazdasági-lelki-szellemi közösségét? Minden gyermekem születésekor friss házassági anyakönyvi kivonatot kellett vinnem, mert – hála a sok deviánsnak – nem tekintette a hatóság alapnak, hogy ha egyszer összeházasodtunk, akkor még mindig együtt vagyunk, és a gyermek ennek a házasságnak a gyümölcse, nem valami véletlen baleset. A sok egyéb fontos intézendő vagy a kisbabával töltött idő helyett órákat ücsörögtem a zuglói polgármesteri hivatalban, hogy újra és újra igazolhassam 1994-es esküvőnk megtörténtét.

A feleségem elkészült útlevelét nem adták ki nekem az okmányirodában, külön meghatalmazást kellett volna vinnem. Nem elég meghatalmazás, hogy házasok vagyunk? Minek a papír, ha nem garantálja a bizalmat, összetartozást, az egy test-egy lélek meglétét? Közös a lakcímünk, a nevünk, egy ágyban alszunk. Közös a folyószámlánk, mégis mindkettőnknek be kellett menni a bankba, és ezer papírt aláírni, hogy módosítsák a telefonszámot, amire a jóváhagyó sms-t küldik. A sokat látott ügyintéző képtelen volt feldolgozni, hogy az e-mail címünk is közös, mindenáron akart egyet a feleségemtől is. Nagy kísértést éreztem, hogy elmagyarázzam neki, a közös e-mail címnél mennyivel intimebb dolgok is beleférnek a kapcsolatunkba. Pedig nagy előnye a közös e-mailnek, hogy egymás ügyeit tudjuk bonyolítani (családi, munka), gyakran válaszolunk egymás nevében, lazán írom alá, hogy Nóra (ő is a Zsoltot), csak figyelni kell rá, hogy össze ne keverjük. Meg persze az olyan apróságokra, tegezi vagy magázza-e az illetőt.

Amikor egyszer az IKEÁ-ban a feleségem bankkártyájával akartam fizetni, a pénztárosnő kioktatott, hogy a közös név mit sem számít, őt is X-nének hívják, pedig már rég elvált a férjétől. Azért van tehát az örökös kekeckedés, mert akadnak, akiknél rossz a viszony. De könyörgöm, a házasság alapvetően arról szól, hogy megszűnik az egyén, és lesz helyette a család. Akiknek ez feldolgozhatatlan, használjanak saját folyószámlát, saját nevet, saját e-mailt és menjenek mindig maguk az ajánlott levelekért és a hivatalos iratokért.  De legalább a papírral rendelkezők dolgát ne nehezítsük meg miattuk.




Ezen hír származási helye: Simon Kiadó és Ungváry Zsolt honlapja
( http://ungvaryzsolt.hu/news.php?extend.595 )