Besúgó, III/III-as, titkos megbízott az esetek döntő részében nem önként lett valaki. Aki ugyanis ki akarta fejezni lojalitását a rendszer iránt, kivenni a részét az „építkezésből” és learatni ennek gyümölcseit, belépett a pártba, és „hivatalosan” szolgálhatta a népi demokráciát. Ők nem is lehettek beszervezett besúgók, hiszen egyfelől kötelességből, elvi alapon, feladatszerűen úgyis jelentettek, másrészt nehezen tudtak konspirálni és titkos információkat kiszedni az „ellenségből”, hiszen tudható volt róluk, hogy részei a rendszernek, aligha velük osztották meg az ellenzéki információkat. Ők élvezték az előnyöket, útlevelet kaptak, pozíciók, fizetés, illetve különleges juttatások formájában nyíltan megkapták, ami a hűségért kijárt.