A mai fiatalok számára ráadásul mindkét esemény a távoli múltban, születésük előtt történt.
Mégis, Petőfi nem anakronizmus itt: amikor este felnézünk az égre, akkor látunk olyan csillagokat, amelyeknek a fénye száz, ezer, egymillió vagy akár több milliárd éve indult el felénk. A csillagok közül sok valószínűleg már nem is létezik.
Mi mégis egyszerre látjuk a közelit és a távolit, a százévest és a százezerévest. Így vagyunk a történelemmel is: mi már rálátunk a múltra.
Tudjuk, mit tett Szent István és Mátyás király; mi történt a márciusi forradalomban és ötvenhatban; hogyan zajlott a tatárjárás és a világháborúk. Előttünk van az egész magyar történelem, mint a csillagos égbolt. És látjuk azokat a párhuzamokat, következményeket, amelyek ezeket az eseményeket és személyeket összefűzik. Egy ünnep nem egyszerűen megidézése régvolt dolgoknak, hanem annak megértése és megerősítése, hogy mit jelent ez a számunkra a jelenben."
(...)
Ungváry Zsolt írása a mandiner.hu-n.