19.
Fél ugyanis, hogy lehallgatják ebben a fékevesztett zsarnokságban.
De ugyan milyen „dolgokról” beszélhetnek, mert azt, hogy mit gondolnak a rendszerről, a miniszterelnökről, követőiről, azt a férje – és egyébként ő maga is – nagy hangon, tüntetésen, interjúban, mindenütt elmondják. Vajon mi lehet még ennél is durvább, ami kínos lenne, ha kiderülne? Ráadásul miféle lehallgató diktatúra az, ahol a célszemélyek ezt nagy nézettségű tévéműsorokban kürtölhetik világgá? Képzeljük el, amint Pákh Tibor 1985-ben bemegy az MTV-be, és Vitray Tamás kérdéseire közli, hogy a rendszer megfigyeli őt, lehallgatja, sőt alkalmanként meg is kínozza.
Ugye, abszurd? Az diktatúra volt. A mostani nem az.
Márpedig amíg alapkérdésekben – mi a diktatúra, mi a normalitás, mi a hazaárulás, mi a magyar érdek – nem tudunk megállapodni, addig a legfőbb gondunk a belső meghasonlásainkkal lesz, nem a román elnökökkel.
Ungváry Zsolt írása a mandiner.hu-n.
