- Most már fejezzük be a röhögést, ez egy komoly politikai kampányfilm. Tessék! Eksön.
- Mit is kell mondanom?
- Nem figyelt, öregem? Kinéz az okos szemüvege mögül, bele a kamerába, aztán: „Azért nem szavazok a jobboldalra…”
- De hiszen arra szavazok.
- Persze. Én is. Ki az a marha, aki még most is a balosokat választaná? De ez egy hirdetés, erre kapjuk a lóvét, és létezik az az összeg, amiért az ember a baloldalra szavaz. Vagy legalábbis ezt hazudja. Maga még sosem füllentett? Na, onnan vesszük, hogy bejön a Cica azzal a helyes pofijával, és azt mondja: „Nem szavazok a jobboldalra, mert a hangoskodás mögött nincs program.” Halljuk!
- Miért, a baloldalnak mi a programja?
- Hát nem vették még észre? Gazdagodás, lenyúlás, privatizáció, csillárvisszalízingelõ offshore adócsalás. Nemzetpusztítás, kivéreztetés, elbutítás, legyengítés.
- De szépen fogalmazott. Ne tegyük be inkább ezt a filmbe?
- Felesleges, ezt mindenki tudja. Olyanokat kell mondani, ami meglepõ. Például, hogy azért szavazok a baloldalra, mert az értékrendem nem változik.
- Ez azt jelenti, hogy eddig is hülye voltam, és az is maradok?
- A hülyeség nem értékrend, hanem állapot. Olyan képesség, amivel az ember behúzza az ikszet az MSZP-hez. Ne szakítsanak folyton félbe, mert ha sokat tökölünk, az összes megbízónkat becsukják, és nem lesz, aki fizessen. Na, mindjárt befejezzük. Most bejön a háttérbõl a csonkacsaládba Göncz Kinga mosolyogva, és odaáll a plakátra az úriember meg a Cica mögé. Papa, kislány meg egy szocialista képviselõasszony. Ez a baloldali családmodell. Egymásra mosolyognak, és akkor együtt így szólnak: „Minél többen szavaznak az MSZP listájára, annál több szocialista fog elhúzni Brüsszelbe.”
- A legjobb volna, ha nem csak hatan-heten mennének el az országból, hanem az összes.
- Ez a végszó. Ennyi volt!