A kormányzó párt elnökségébõl verbuválódott agytröszt verejtéktõl gyöngyözõ homlokkal hajolt az üres papírlap fölé, hogy kitöltse az európai parlamenti választásra érvényes listájukat. Mivel nevük mostanában nem csengett valami jól, lehagyták az emberekben féktelen indulatok gerjesztésére és gyûlölet keltésére alkalmas „szoci” elõtagot, és csak „a lista” néven szerepeltették jelöltjeiket.
Az elsõ kísérlet, amellyel a férfiszívek megdobogtatására törekedtek, hamvába holt, mert Kósáné és Lamperth Mónika távollétében sem sikerült a Miss Hungary verseny babérjaira törniük; igaz, a hirtelen elköszönt kormányfõ szerint ez nem is volt céljuk. A titkos csodafegyver, Szili Katalin is visszafelé sült el, így egyszerûen nem maradt kétlábú élõlény a párton belül, akit jó szívvel a választók kegyeibe mertek volna ajánlani. Hiába próbálkoztak a legnépszerûbb celebekkel, betelefonálós mûsorokban százezernyi voksot szerzõ sztárokkal, mihelyst felkerültek „a listára”, rohamosan apadt rajongó táboruk, és még az édesanyjuk is csak titokban találkozott velük; barátaik törölték a számukat mobilkészülékükbõl, s a közösségi oldalakon eltávolították nevüket az ismerõseik körébõl.
Még az is fölmerült, hogy felírják Kádár Jánost, de ilyen fejetlenséget a nyomdafesték sem bírt el.
A szocik a végén már azt mondták, beérnék egyetlen mandátummal is, csak legalább legyen jelentkezõ Strasbourgban, ha a házelnök megkérdezi: „Hát a magyar posztkommunisták közül senki sincsen itt?”
- Marha egyszerû a megoldás – sietett váratlanul a segítségükre Gyurcsány, õ ugyanis nem tûnt el, csak átalakult. – Az MSZP mindig pragmatizmusáról, alkalmazkodóképességérõl volt híres; feltaláltuk magunkat bármilyen helyzetben. Melyik párt ma a legnépszerûbb? A Fidesz. Meg akarjuk nyerni az EP-választást? Persze. Hát akkor Fidesz-listát állítunk. Beírjuk elsõ helyre az Orbán Viktort, az úgyse megy ki Brüsszelbe, a második helytõl kezdve pedig szépen feltöltjük derék jó elvtársakkal, és lesz tizenöt befutó helyünk.