Óévbúcsúztató bulit rendeztek a szemlőhegyi villában. A házigazda, kezében pezsgős poharakkal körbe járt, és időnként a kezébe nyomott valakinek egyet.

– Stílszerű vagyok – magyarázta komoly képpel. – Karácsonyra elhívtam a Gergőt, szilveszterre a Stallonét.

– De nem jött el egyik sem – vigyorgott Vadai Ágnes, mert ő viszont itt volt.

– Te visszabeszélsz nekem – tett úgy Fletó, mintha haragudna. – Biztosan összebeszéltél a nejemmel.

– Te meg összevissza beszélsz – vágta hátba barátságosan Molnár Csaba, de a házigazda szigorúan összevonta a szemüvegét. A kínos csendet a női kommandó ütemes kiabálása szakította félbe, ugyanis megérkezett a frakció szóvivője, akit a hölgykoszorú lelkesen buzdított:

– Villants, Zsolti!

– Ne ízléstelenkedjünk! – szólt a földön hanyatt fekvő Varju László, aki kigombolt ingben, telefonjával éppen az interneten közvetítette az eseményeket. – Boldog új évet kívánok minden kedves DK-szavazónak! A többieknek nem – tette hozzá. – Gyere csak ide, Pista – invitálta Vágót. – Téged szeret a kamera.

– Ez a szilveszter pont olyan ezoterikus baromság, mint a húsvét, a karácsony meg a születésnap – dühöngött a kvízmester. – Felvilágosult ember nem hisz ezekben, csak az ész hatalmában.

– Na, hogy mennyire igaza van! – bólogatott kacagva Kunhalmi.

– Ági, hiszen te MSZP-s vagy! – csodálkozott Vadai.

– Te vagy Ági – vágott vissza neki morcosan Kunhalmi.

Gy. Németh Erzsébet és Máté Gábor arról beszélgettek, vajon meddig maradhat Dörner színigazgató Budapesten.

– Főpolgármester-helyettesként úgy vélem, hallatlan, hogy ez az újszínházas erkölcsi fertő mérgezze Budapest tiszta levegőjét!

– Magácska főpolgármester-helyettes? – kérdezte döbbenten Máté. – És még engem cseszegetnek, hogy lehetek-e színházigazgató…

Ekkor lépett be Piroska nagymama, és elégedetten nézett körül a vendégeken.

– Úgy nézem, végre kormányképesek vagyunk. Ezért dolgozunk évek óta, és lám, összeállt a sikercsapat.

– Erre iszunk! – emelte poharát Gyurcsány.