A szocialista párt szociáldemokrata programmal megválasztott, elkötelezetten baloldali szellemiségû képviselõi a kialakult válsághelyzetben szomorúan szembesültek azzal, hogy népszerûségük a mesebeli béka hátsó fertályának legalsó része alá szorult.
- Elvtársak – mondta a fõnök – vagy jönnek az elõrehozott választások, és akkor a többség elmehet dolgozni…
- Jaj nem! – tört ki fájdalmasan a kórus – dolgozni nem, az borzalmas! Mi már sosem tudnánk dolgozni.
- Akkor marad a második verzió. Megszavaztok egy másik jelöltet, másik programmal. Nem baloldali, nem szociáldemokrata, de mégis a miénk. Ez a túlélés záloga: a Bajnai-csomag.
Így a képviselõk – alázattal viseltetve az ország sorsa iránt (mert az elõrehozott választással demokratikus úton Orbán Viktor kerülne hatalomra, aminél Bajnai is jobb) – megszavazták. Kisvártatva azonban ez a program, ez az ember is elbukott.
- Semmi vész, elvtársak! – szólt a fõnök. – Ha nem akarjátok, hogy idõ elõtti választások legyenek, fogadjátok el új jelöltünket: Pol Potot. Nem kimondottan szociáldemokrata, de hatékony válságkezelõ. Ez az egyetlen út, amellyel elkerülhetõ a még nagyobb baj, az elõrehozott választás. Az SZDSZ is, átérezve az ország sorsa iránti felelõsséget, megszavazza, mert még mindig kisebb rossz, mintha jönne Orbán.
A szocialista képviselõk ezt is elfogadták. De ez a program is elbukott.
- Új forgatókönyvünk van, elvtársak – jelentette be a vezér. – Ez a Sztálin-csomag. Mottója: a magyar-kérdés vagon-kérdés. Kérem ehhez a támogatásotokat, hogy elkerüljük a nagyobb bajt, a Fidesz-kormány megalakulását.
Az MSZP aláírta a hûségnyilatkozatot Sztálinnak is, és várták az eredményt. Ami azonban ezúttal is elmaradt. Ekkor még beterjesztettek egy Néró-, egy Szulejmán-, két Haynau- és egy Pilátus-csomagot, amelyeket sorra elfogadtak a képviselõk, mert ugyan kevéssé voltak szociáldemokraták, de arra tökéletesen megfeleltek, hogy a még nagyobb bajt, a jobboldal hatalomra kerülését késleltessék.