Ugyan a történelem és a személyes tapasztalat mindig bebizonyítja, hogy az emberek többsége komplett hülye, azért mégis sokkoló, ha újra és újra szembesülnünk kell vele. Ezért is nehéz feldolgozni az önkormányzati választás megannyi érthetetlen eredményét.

Egy civil szervezet, amelyik a demokráciát szentnek tartja, de mégis tükröt kíván tartani a társadalom elé, népszavazást kezdeményezett. A szavazólapokon egyetlen kérdés szerepel: „Hülye vagy?” Erre lehet igen vagy nem választ adni.

A kampányban a kormány erősen buzdított a „nem” szavazatokra. Óriásplakátokon próbálta befolyásolni az állampolgárokat. „Nem, nem vagyok hülye!” „Aki magyar, nem hülye!”

– Egy országban végtére mégsem lehetnek többségben a hülyék – magyarázta az államtitkár, miért állt bele ilyen keményen a kormányzat a küzdelembe. – Hiszünk abban, hogy a magyarok felelősen ki merik mondani: nem vagyunk hülyék.

Az ellenzék persze rögvest lecsapta a magas labdát: „A kormány, a Fidesz, sőt személyesen Orbán Viktor is a nemek sikeréért szorít. Üzenjük meg a felkapaszkodott felcsútinak, mit gondolunk róla meg a haverjairól!”, zengték. Hiába bizonygatták jobboldali elemzők, hogy a szavazás nem a kormányról, hanem mindannyiunkról szól, a meggyőzés falra hányt borsónak bizonyult.

Az urnazárás után néhány órával meg is érkezett az eredmény. Magas részvétel mellett az igenek – igaz, nem elsöprő, de – magabiztos győzelmet arattak. Budapestről még lehangolóbb adatok érkeztek. A főváros lakosságának hatvan százaléka felelt igennel. A konzervatív televízió stúdiójában lesújtottan üldögéltek az újságírók. Próbálták a vereséget a gyenge kampánnyal, a rosszul megválasztott szlogennel indokolni, de bele kellett törődni: a magyar társadalom többsége – még saját bevallása szerint is – idióta.

Végül a Demokrata publicistája abban találta meg a vigaszt: ha ezt a szavazást Német- vagy Svédországban rendezik, sokkal nagyobb fölénnyel nyert volna az igen; Greta Thunberg hazájában akár kétharmados többségre is szert tehetnek.