2019. okt.
07.
A közmondások sirálya

Megjelent az októberi Képmásban.

Az egyéni és a közösségi tapasztalat kiérleli a népi bölcsességeket. Ezek a régi időkben olyan dolgokkal voltak kapcsolatosak, amik ma már nem sokat jelentenek számunkra; mezőgazdasági munkákkal, lovaglással, babonákkal. Az időjárással összefüggő megfigyelések azért – klímaváltozás ide vagy oda – gyakran ma is érvényesek.

Gyerekkoromban a felnőttek azt mondogatták – s mint később kiderült, generációm más tagjai is hasonlóan jártak –, hogy aki mosatlan gyümölcsöt eszik, vérhast kap. Ha megizzadtunk a focizástól, futástól, és rohantunk a csaphoz vagy a szódásüveghez, ránk szóltak: ne igyál kimelegedve hideg vizet, mert tüdőgyulladás lesz a vége. Ezekben bizonyára saját ifjúságuk, az antibiotikumok előtti kor félelmei éltek tovább. Mi persze ettünk mosatlan gyümölcsöt, ittunk hideg vizet, és soha senki nem kapott sem vérhast, sem tüdőgyulladást.

Manapság mással riogatjuk csemetéinket: ne bámuld egész nap a különböző képernyőket, mert megvakulsz. Ne járj az utcán bedugott fülhallgatóval, mert elgázol az autó. Ne egyél a kocsiban, mert nem te fogod kitakarítani. Én viszonylag kevés tiltást szoktam megfogalmazni, a családi rossz rendőr-jó rendőr leosztásban én vagyok a jó. Idén nyáron azonban sajátságos élménnyel bővült közös világunk.

Az Északi-tenger mentén fekvő holland kisváros utcáin sétálgatva majszolgattuk a helyi árakhoz képest meglepően olcsón vásárolt almás süteményt, amikor egyszerre úgy tűnt nekem, mintha rám szakadt volna az ég. Koppanást hallottam, a kezemen egy kis ütést, a süti a földre esett, ahonnan rögtön fel is kapta az a sirály, amelyik lesből támadva az imént elvette tőlem. Hátulról, orvul, bár méreteit tekintve igen vakmerő bátorsággal csapott le a százkilós emberre egy kis harapnivaló reményében. A sokkoló eset után persze eszünkbe sem jutott többé nyílt terepen falatozni, és csak azért adhattunk hálát, hogy nem a tízéves Zsombit nézte ki magának a madár.

Azóta házi mondásaink sora azzal a kiérlelt igazsággal bővült: „Ne egyél az utcán, mert elviszi a sirály!” Évek múltán már senki sem fogja érteni, miért és hol született ez a szentencia (talán az utókor a Balatonra fog tippelni, ott ugyanis legalább összefuthatunk sirályokkal), és éppen úgy értetlenkednek majd rajta az újabb nemzedékek, ahogy minket sem hatott meg a vérhas. Bátran és bőszen esznek majd az utcán, akár mosatlan gyümölcsöt is, egészen addig, míg el nem viszi a sirály.