2019. jan.
20.
Sas és legyek (Jobbszél)

Mátyás egy bunkó... (???)

Mátyás a korábbi évtizedek belső megosztottsága, a pártharcok, a leszámolások, az oszmánokkal vívott háborúskodások után biztosította az ország nyugalmát; a törököt távol tartotta, a huszitákat leverte a Felvidéken, elfoglalta Sziléziát, Morvaországot, végül Bécset. Uralkodása idején fejlődés, jólét, biztonság, kiszámítható jövő és tekintélyes állam; figurája a népmesék szeretett hőse. Érthető, ha Habsburg III. Frigyes felheccelt és megfizetett embereket, akik úgy próbálták lejáratni a királyt, hogy a „Mátyás egy bunkó” feliratot írták házfalakra. Mátyás ugyan csak mosolygott ezen, de hívei figyelmeztették: ezektől minden kitelik, végezzünk velük.

– A sas nem kapkod legyek után.

– De ha hagyjuk, a legyek előbb-utóbb sasnak képzelik magukat – érvelt a nádor. – Könyörgöm, felség, nyakaztassa le őket.

– A történelem ennél nagyvonalúbb – legyintett az uralkodó. – Vajon fennmarad Mátyás neve és emléke? Bizonyára. Fennmarad a MEB? Aligha. Kár túldimenzionálni. Még a végén azt hiszik, ők is alakítói lehetnek a történelemnek.

Ez valóban viccesen hangzott. Báthori országbírónak volt még egy megjegyzése:

– A MEB-esek azon háborognak, hogy Mátyás a budai várból akarja kormányozni Magyarországot.

– Hát honnan a mennydörgős mennykőből kormányozzam? – bosszankodott a király. – Egy pesti csapszékből? A magyar királyság nem valami vándorkomédiások gyülekezete, ez a Szent Korona országa, Európa szívében. Nem olyan ideig-óráig felfújt röpke életű kis állam, mint Burgundia, Novgorod, Halics, Brandenburg vagy Kasztília. De még azokat sem bérkaszárnyák alagsorából irányítják! Ha majd ezek a sületlenségeket vartyogók lesznek egyszer uralmon – Isten ne adja ezt se nekik, se szegény hazámnak –, akkor ők majd tartsák székhelyüket a híd alatt a Duna parton. És még én vagyok a bunkó… – legyintett. – Nézzük inkább a katonai ügyeket! Tudja tartani Kinizsi a déli végeket?

– Amíg felséged uralkodik, onnan nem jön be egy muszlim se.