2017. nov.
08.
Fontos (Jobbszél)

– Sikeres, kivételes emberekről szóló műsorunk mai vendégei a népszerű színésznő és a zseniális feltaláló. Melyik volt a kedvenc szerepe, művésznő?

– Sok remek szerepet játszhattam el, Júliától Gertrudisig, de a legfontosabb az anyaszerep, amit a kisfiam születése óta…

– Rengeteg díjjal ismerték el a tehetségét. Melyiket érzi a legfontosabbnak, szakmailag a legértékesebbnek?

– Amikor a fiam középső csoportos óvodás volt, odaítélték a „legaranyosabb anyuka” díjat, és Marcikám érvelt a legszebben amellett, hogy én kapjam meg. Ez egy kartonpapírból kivágott piros szív, a közepén pedig…

– Ha majd élete alkonyán visszagondol, mi szerezte gazdag pályáján a legtöbb örömet, bizonyára egyértelmű választ tud majd adni.

– Hogyne! A gyerekemmel eltöltött időnél semmi sem nagyobb…

– Bocsánat, de bármelyik nő képes gyereket szülni, az Ön élete ennél sokkal izgalmasabb volt.

– Nincs okom a panaszra, a kisfiam bearanyozta minden percemet…

– A világhírű tudóshoz fordulok, aki megannyi találmánnyal ajándékozta meg az emberiséget. A sok alkotás közül melyikre a legbüszkébb?

– Van nekem egy kis szőlősöm Badacsonytördemicen, az onnan kikerülő boromra vagyok a legbüszkébb.

– Jól tudom, hogy elismert nemzetközi szaktekintélyek, sőt Nobel-díjasok is a legnagyobb tisztelet hangján beszéltek az Ön munkásságáról?

– Így van. Egyszer járt nálam a Harvardról egy biofizikus, megkóstolta a szürkebarátomat, azóta szuperlativuszokban nyilatkozik rólam.

– De azért csak van, ami előbbre való a borkészítésnél, amire rengeteg szőlősgazda képes, ellenben Ön…

– Nono, sokak véleménye, hogy Tördemicen, de még Kővágóörsön sincs párja az én boromnak.

– Egy ilyen nagy koponyával beszélgetve irigykedve gondolok arra, milyen felemelő lehet az íróasztalánál ülve számításokat végezni, vagy az egyetemi katedráról oktatni a fiatalokat.

– Nincs felemelőbb, mint a csontig hatoló tavaszi szélben metszeni, vagy figyelni, amint a fürtök egyre kövérebbre híznak…