Különleges előadást hirdettek az egyik bevásárlóközpont mozijában. A nagyfilm előtt, mint régen, filmhíradót vetítettek; korábbi anyagokból készült egyveleget:

            A 2006-os tüntetéseket látjuk, a Deák térnél a kiállított tankot beindítják. A rendőrök gumilövedékkel és könnygázzal lövik a forradalom ötvenedik évfordulóját ünneplő tömeget. Vágás. A Parlament erkélyéről Szűrös Mátyás kikiáltja a köztársaságot. Előtte a Hősök teréről már kissé fakult színű felvételeken Nagy Imre újratemetését láthatjuk. Ezt követően fekete-fehér kockákon ’56-os felvételek az utcai harcokról. Bejátszás az évszázad mérkőzéséről. „Cucu lőj, Cucu lőj!” üvölti a szpíker.

            A Don-kanyarból menekülő honvédek… A hóesésben, csikorgó hidegben holttestek hevernek, leszegett fejű emberek vonulnak vissza a végtelen orosz pusztán. Horthy Miklós bevonul Kolozsvárra a második bécsi döntés eredményeként. Az egykori filmhíradó részletén népviseletbe öltözött asszonyok virágokat dobálnak a magyar katonák felé.

            Gavrilo Princip lelövi Ferenc Ferdinándot és feleségét. A merénylő egy sarokház mellől ugrik elő, közvetlen közelbúől adja le a gyilkos lövéseket. Látszik, amint a trónörökös hátrahanyatlik a nyitott autóban. Ferenc Józsefet 1867-ben megkoronázzák Budán, kissé recsegve, de szól Liszt Koronázási miséje. Erzsébet királyné meghatottan áll az oltárnál. A következő képsorokon már Petőfit látjuk, jellegzetes, sovány alakja, gyors, pattogós mozgása, kis kecskeszakálla eltéveszthetetlen. A Nemzeti Múzeum lépcsőinek tetejéről, teátrális mozdulatokkal szaval. A tömeg ovációja, ajkukról leolvasható, amint együtt zúgják: „Esküszünk, esküszünk…” A költő nyilatkozik: „Ahogy Nemzeti dal című versemben is írtam, a magyar név megint szép lesz. Erre esküdtünk meg ma itt a pesti esőben.”

            Kis színes életképek a száműzött fejedelem rodostói mindennapjairól: Rákóczi széket farag, megtörli verejtékes homlokát, belemosolyog a kamerába. Utána, kissé beállítottnak tűnő jelenetsor: a Márvány-tenger partján lépeget, beszélget Mikes Kelemennel, aki menet közben is jegyzetel.

            A befagyott Duna, a jégre tóduló nemesek kalpagjaikat az égbe dobálják; „Éljen Mátyás!”, hangzik sztereóban. És egy áttűnéssel máris a tatár sereget látjuk, felgyújtják a házakat, kíméletlenül lemészárolják az elébük keveredőket. És újabb lovasok következnek, de ez már egy másik híradóból van: a honfoglalást követhetjük nyomon. Árpád lovagol a csapat élén, éppen a Vereckei hágón kelnek át.

            Nagyszabású temetési szertartás, rejtett kamerás felvételekkel. Csak annyit tudott rögzíteni, hogy a folyómederben elhelyezett koporsóra a gát átvágásával visszaengedik a vizet. A sírra borulókat előzőleg mind lenyilazzák. (Kis bejátszás, Gárdonyi: „Több órás anyagot néztem végig A láthatatlan ember megírásához, nagy segítségemre voltak a catalaunumi csatáról készült római felvételek.”)

            Három kereszt a Golgotán. Az előtérben asszonyok zokognak, középen szakállas férfi vívja haláltusáját. „Éli, éli, lamma sabaktani!”, kiált fel. (Alul felirat: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”) Majd a narrációt halljuk: „Pilátus, a római helytartó elhárította a felelősséget az ítélet miatt. Szemtanúk szerint a kezét mosta…”

            Romulus és Remus az új város falait építik. Remus gúnyolódik, átugrik a térdig érő kövek fölött. Romulus odaugrik, és leszúrja. (A 18-as karika csak ekkor kezd villogni, a nézőtéren gyerekek is ülnek, sokan felháborodottan a vetítés leállítását követelik.) De máris Kheopsz fáraó tart szemlét az épülő piramisnál. (Kheopsz: „Sokan azt tartották, technikai képtelenség a megvalósítása. Mérnökeim szerint azonban nem kizárt, hogy talán 2-3 ezer év múlva is állni fog.” Háttérből kétkedő hang: „Ugyan már, háromezer év…” Kheopsz megfordul, leütteti a cinikus fejét.)

            A vásznon koromsötét, majd hirtelen mindent betöltő, zengő hang: „Legyen világosság!”

            Kigyulladnak a lámpák. A nagyfilmig még néhány reklám fut.