2009. febr.
07.
Tárgyalás (Jobbszél)
TÁRGYALÁS

A szlovák politika legbefolyásosabb tagjai eleinte némi gyanakvással tekintettek a megbeszélés elébe, mert ugyan eddigi ténykedésébõl semmi sem utalt arra, hogy Gyurcsány magyar lenne, azért az ördög nem alszik. Ezek a furmányos hunok – akik ideszabadultak Ázsiából és lerombolták az évmilliók óta álló Nagymorva birodalmat – mindig kitalálnak valamit. Gyurcsány már annyira elhanyagolja országa magyar jellegét, hogy ez csak taktika lehet részérõl. Emögött össznépi közmegegyezés rejlik, miszerint addig altatják a szomszédokat, míg egyszer csak felpattan a Fletó az Eörsi Mátyás lovára, és visszafoglalja a Felvidéket. De hohó! Az okos tótot nem lehet ám becsapni! Ezért aztán bizalmatlanul méregették az asztal túlsó végén idétlenül vihogó, hosszú karjaival szélmalomra emlékeztetõ mozdulatokat tevõ magyar miniszterelnököt.
-Téged még az indiánok is Hazug Szemüveges Fehér Fõnöknek neveznek – szólt Slota –, miért kellene hinnünk neked?
-Mert közösek az érdekeink, egybeesnek a céljaink.
-Aligha! Inkább add át az üzenetemet a külügyminiszterovának: „Mondd, kis kócos, hol van a mamád?” Sokat gondolok rá ugyanis… Meg a többi magyar mamájára is…
-Nyugi, nyugi – csitította Fico. – Túljátszod a szereped. Hallgassuk meg Füllentõs Ferkó javaslatát.
-Roppant egyszerû – szólt a kormány feje. (Milyen fej! És milyen kormány!?) – Ti is szeretitek verni a jobboldali magyarokat, mi is. Állapodjunk meg, hogy mindenki bátran verheti õket, és a másik falaz neki.
-Egy kis kiegészítést javasolnék – csuklott közbe Slota. – Mi szeretnénk államközi szerzõdésben elérni, hogy magyar területen is verhessük a soviniszta, fasiszta hun huligánokat.
-Remek ötlet. Ez levesz a vállunkról némi terhet.
-Természetesen ezért valami anyagi segítséget is várunk a magyar kormánytól. Drága a felszerelés.
-Már ki is hasítottam e célra a költségvetésbõl egy jelentõsebb összeget.
-Na, akkor erre koccintsunk! Mit is mondotok ti ilyenkor?
-Kempinsky!
Összeütötték a poharakat:
-Kempinsky!
(Demokrata, 2008.11.19.)