VÕ ESKÜ

– Felkérem a kormányfõt, helyezze bal kezét a Bibliára, nem, nem az a bal keze, úgy, köszönöm! Megkérem Klára asszonyt lépjen kicsit odébb, hogy ne csak õ látszódjon a felvételeken. Igen, tehát tartsa férje elé a könyvet, ami, ha jól látom, nem is a Biblia, hanem Marx: A tõke címû mûve. Illetve, pontosítanék, a miniszterelnök közben zsebre vágta A tõkét, és hajdani KISZ-tagsági igazolványára fogja letenni az esküt. Kérem, mondja utánam!
– Nincsen szükségem arra, hogy elõre meghatározzák, mit mondjak! – csattant fel önérzetesen a jelölt. – Ezt a fránya harmincöt szót én is kit tudom találni. – És belekezdett: – Fogadom, hogy a rám bízott javakat megtartom, vagyonom megcsappanása ellen mindent elkövetek. Ha kell, mások szenvedése, munkája, sõt akár élete árán is ragaszkodom a hatalomhoz. A külföldi befektetõkhöz, a világbankhoz hû leszek. A tudomásomra jutott…
– Eddig tartott a harmincöt szó, köszönjük!
– Harmincöt? Miféle marhaság ez? Még beszélek.
– Harmincötöt ígért!
– Lárifári, nem ígértem semmit, addig tart, amíg be nem fejezem. Tehát: a tudomásomra jutott államtitkokat, rendõrségi titkokat, szolgálati titkokat megõrzöm, csak Zuschlag Janinak telefonálom meg a börtönbe. Mûködési területemhez, a jelenleg kilencvenháromezer négyzetkilométernyi, de folyamatosan apadó Magyar Köztársasághoz körmötök szakadtáig ragaszkodom, az itt lakókat megadóztatom, s ha a szükség úgy hozza, õket szétveretem, szemüket kilövetem, zászlójukat meggyalázom. A szomszédos államokhoz került magyarokról lemondok. Apró Piroska engem úgy segéljen! Végezetül azt tanácsolom mindenkinek, lebegjen szeme elõtt példaként a nagy testvér, az Egyesült Államok példája, a korlátlan lehetõségek hazája, ahol színes bõrû elnököt választottak. Az én esetem is igazolja, hogy Magyarországon még ennél cifrább dolgok is megtörténhetnek. Ki tudja, talán nálunk is bekövetkezhet egyszer, hogy teszem azt kínai lesz a miniszterelnök. Vagyis stílszerûen egy sárga Barack.