2010. febr.
01.
01.
Választás (Mennyei kávéház)
A Mennyországot monarchikus alapon vezették, és soha senkinek nem jutott eszébe, hogy változtasson a rendszeren, hiszen minden tökéletesen mûködött. Visszaigazolást kaptak itt az uralkodók, akik elmondhatták, hogy az égi világ eszméit valósították meg a Földön. Ugyanígy vélekedhettek volna a diktátorok is, õk azonban a Pokolba kerültek. (Ahol szintén nem rendeztek soha választásokat.)
A halandók között azonban más játékszabályok szerint osztották a tisztségeket, így a napi ügyekben mindig járatos Jókai lelkesen újságolhatta:
- Magyarországon kiírták a 2010-es választásokat.
- 1010, 1610, 1810 vagy 2010 – merengett Attila, az Isten ostora –; milyen képtelen évszámok…
- Kedves szokás a választás – mosolygott Mátyás. – Engem például a Duna jegén kiáltottak ki királlyá.
- Mostanában már nem így megy – mondták a frissebb halottak. – Bárki szavazhat, nem csak a nemesek.
- Szép kis döntések születhetnek abból – csóválta a fejét Szent László.
- Képzelheti, felség – bólogatott Teleki Pál. – Legutóbb például visszaszavazták Gyurcsányt, aki megtagadta a határon túliakat.
- A bitang! – kiáltotta dühösen Horthy.
- Most se henyélnek a kommunisták – folytatta az egykori miniszterelnök.
- Azokkal elbánunk – legyintett Horthy.
- Ez most nem rajtunk múlik, kormányzó úr – sajnálkozott Teleki. – De az eszközeik nem változtak. Ezúttal fellázítják a nyugdíjasokat.
- Mi az, hogy nyugdíjas? – kérdezte Zrínyi, a szigetvári hõs.
- Hát az olyan, nagyuram – magyarázták neki -, hogy ha kegyelmed nem rohan ki a törökre és megöregszik békében, akkor nézheti az Isaurát a tévében, várja havonta a postást a pénzzel, és eldönti, ki legyen a király.
- Honnan van a nyugdíjasok javadalma? – kérdezte Zrínyi. – Birtokaik vannak?
- Nincsenek. A jobbágy is kaphat nyugdíjat. Pontosabban már nincsenek jobbágyok, illetve nem így hívják õket.
- És a jobbágyokon múlik, ki legyen a király?
- Köztársaság van. Demokrácia – szólt közbe indulatosan Csengey Dénes, látva dicsõ eleink értetlenségét. – Az olyan rendszer, hogy már nem az aktuális uralkodók szerepelnek a pénzeken, hanem Önök.
- Én hozzá vagyok szokva, hogy pénzeken szerepeljek – mosolygott öntudatosan Mátyás.
- Azért mindent a huszadik századi politikus úr se tud jól – ellenkezett Jókai az interneten pötyögve. – Respublika ide vagy oda, az ötven forintosra mégis rákerült a Sólyom.
- A király polgártársakból az úri gõg beszél – heveskedett Petõfi. – A népképviselet szent dolog. Akkor lesz jó világ, mint írtam, „Ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet”…
- Sándor – tette csitítóan a vállára Arany a kezét. – Téged sem választottak meg Szabadszálláson annak idején.
- Az más! – tiltakozott a költõ. – Az a tizenkilencedik század volt. Akkor félrevezették a népet. A huszonegyedik században már nem lehet félrevezetni a népet!
- Na, majd meglátjuk, uraim – bölcselkedett Deák. – Csak azt ne várjuk el utódainktól, hogy békében megférjenek egymással, ha még mi is civódunk. Pedig ide már csak a derék hazafiak kerültek. Mi lenne, ha itt teremnének azok is, akik a Pokolra jutottak?
- Elvesztenénk a választást – nevetett Csengey. Ebben egyetértettek vele mindannyian, éltek bár a közép- avagy az újkorban.
(Megjelent a Magyar Hírlapban, 2010-01-30-)
A halandók között azonban más játékszabályok szerint osztották a tisztségeket, így a napi ügyekben mindig járatos Jókai lelkesen újságolhatta:
- Magyarországon kiírták a 2010-es választásokat.
- 1010, 1610, 1810 vagy 2010 – merengett Attila, az Isten ostora –; milyen képtelen évszámok…
- Kedves szokás a választás – mosolygott Mátyás. – Engem például a Duna jegén kiáltottak ki királlyá.
- Mostanában már nem így megy – mondták a frissebb halottak. – Bárki szavazhat, nem csak a nemesek.
- Szép kis döntések születhetnek abból – csóválta a fejét Szent László.
- Képzelheti, felség – bólogatott Teleki Pál. – Legutóbb például visszaszavazták Gyurcsányt, aki megtagadta a határon túliakat.
- A bitang! – kiáltotta dühösen Horthy.
- Most se henyélnek a kommunisták – folytatta az egykori miniszterelnök.
- Azokkal elbánunk – legyintett Horthy.
- Ez most nem rajtunk múlik, kormányzó úr – sajnálkozott Teleki. – De az eszközeik nem változtak. Ezúttal fellázítják a nyugdíjasokat.
- Mi az, hogy nyugdíjas? – kérdezte Zrínyi, a szigetvári hõs.
- Hát az olyan, nagyuram – magyarázták neki -, hogy ha kegyelmed nem rohan ki a törökre és megöregszik békében, akkor nézheti az Isaurát a tévében, várja havonta a postást a pénzzel, és eldönti, ki legyen a király.
- Honnan van a nyugdíjasok javadalma? – kérdezte Zrínyi. – Birtokaik vannak?
- Nincsenek. A jobbágy is kaphat nyugdíjat. Pontosabban már nincsenek jobbágyok, illetve nem így hívják õket.
- És a jobbágyokon múlik, ki legyen a király?
- Köztársaság van. Demokrácia – szólt közbe indulatosan Csengey Dénes, látva dicsõ eleink értetlenségét. – Az olyan rendszer, hogy már nem az aktuális uralkodók szerepelnek a pénzeken, hanem Önök.
- Én hozzá vagyok szokva, hogy pénzeken szerepeljek – mosolygott öntudatosan Mátyás.
- Azért mindent a huszadik századi politikus úr se tud jól – ellenkezett Jókai az interneten pötyögve. – Respublika ide vagy oda, az ötven forintosra mégis rákerült a Sólyom.
- A király polgártársakból az úri gõg beszél – heveskedett Petõfi. – A népképviselet szent dolog. Akkor lesz jó világ, mint írtam, „Ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet”…
- Sándor – tette csitítóan a vállára Arany a kezét. – Téged sem választottak meg Szabadszálláson annak idején.
- Az más! – tiltakozott a költõ. – Az a tizenkilencedik század volt. Akkor félrevezették a népet. A huszonegyedik században már nem lehet félrevezetni a népet!
- Na, majd meglátjuk, uraim – bölcselkedett Deák. – Csak azt ne várjuk el utódainktól, hogy békében megférjenek egymással, ha még mi is civódunk. Pedig ide már csak a derék hazafiak kerültek. Mi lenne, ha itt teremnének azok is, akik a Pokolra jutottak?
- Elvesztenénk a választást – nevetett Csengey. Ebben egyetértettek vele mindannyian, éltek bár a közép- avagy az újkorban.
(Megjelent a Magyar Hírlapban, 2010-01-30-)