22.
A néhány hete tartott választások nyomán létrejött koalíciós kormányról szavaztak a Parlamentben. A kabinetet adó három pártnak kényelmes többsége volt, ám mielőtt a házelnök feltette volna a kérdést – „Elfogadja-e az országgyűlés a miniszterelnök személyét és a miniszterek névsorát” –, váratlanul, áthágva a napirendet, szertartásosan felmutatott egy papírlapot.
– Közölnöm kell a tisztelt házzal, hogy a 26/2022/VII., másképpen „A közfeladatokat ellátó egyes fontos állami tisztségekre vonatkozó, a nemek közötti esélyegyenlőséget garantáló” törvény szerint a kormányban legalább annyi nőnek kell lennie, mint férfinak. Ezen a listán viszont kettővel több nő szerepel.
Értetlenkedő sustorgás támadt a kormánypárti padsorokban, az ellenzék felől mintha nevetés hangzott volna.
A legnagyobb kormánypárt frakcióvezetője kért szót.
– Ez a passzus annak garantálása miatt került bele, hogy ne lehessen – a régi gyakorlatnak megfelelően – jóval több férfi miniszter, mint nő. A „legalább” kifejezés arra utal, hogy nem lehet kevesebb. Több igen.
– Hiszen akkor sérül a férfiak esélyegyenlősége! – kiabált be egy ellenzéki honatya, de párttársa, egy fiatalasszony, lepisszegte.
A teremben zajongás támadt, az elnök pedig fél óra szünetet rendelt el, hogy a frakciók tisztázzák ezt az ellentmondást. A három koalíciós párt közös ülést tartott, hiszen valamennyien adtak minisztert a kormányba, és csak közös akarattal tudták megnyerni a szavazást. Néhányan hajlottak arra, hogy a külügyminiszteri poszt eredeti várományosa helyett mást, történetesen a legkisebb koalíciós partner vezetőjét, Martin Habent jelöljék.
– Hiszen a koalíciós szerződésben megállapodtunk a közös jelölt személyében – ellenkezett a leendő miniszterelnöknő –, az egyezség felrúgásával válság alakulhatna ki. Én azt javaslom, ragaszkodjunk az eredeti verzióhoz, és ha a házelnök nem hajlandó így szavazásra bocsátani, az Alkotmánybírósághoz fordulunk. Nyilvánvalóan igazunk van, hiszen egy hátrányos helyzetű kisebbséget segítő törvényt nem fordíthatunk éppen ezen kisebbség ellen, mert ez a törvény szellemét sértené.
– Pontosan a törvény szelleme a kisebbségi lét kiküszöbölése – ellenkezett Haben. – Ha ragaszkodunk ehhez, az Alkotmánybíróság ellenünk fog ítélni, mert világosan látszik, hogy a törvényalkotó célja az egyenlőség elérése volt, nem pedig a kisebbség-többség viszonyának megváltoztatása vagy felcserélése.
– Tekintve, hogy az Alkotmánybíróság tagjainak többsége nő, én nem látok ilyen veszélyt.
– Nevetséges, hogy a törvény szellemisége helyett a döntéshozók nemi összetételére bízzuk, mi lesz a határozat.