16.
Vannak úgynevezett női regények. Általában szerelemről, romantikáról vagy kifejezetten női témákról szólnak.
Ez egy férfi regény.
„A regény mindig fikció, mese, nem érdemes túlragozni vagy irreálisan nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Egy-egy vers ugyan kirobbantott forradalmakat, de alapvetően az irodalom élvezete magányos, privát műfaj. Leginkább pedig önkéntes. A gyerekek számára ugyan vannak kötelező iskolai olvasmányok, de ez az összes többi esetre nem igaz: egyáltalán nem kötelező elolvasni, sem véleményt alkotni róla.
Az irodalom szélsőséges. Felnagyít, karikíroz, meghamisít, kitalál. Olykor durván fogalmaz, máskor téves következtetésekre jut vagy szándékosan torzít. (…)
A téma évekkel korábban fogalmazódott meg bennem, és el is kezdtem írni. Közben Magyarországon lezajlott egy kormányváltás, ami óhatatlanul átértelmezi a szöveg egyes részeit. Ám itt nem konkrét, napi politikáról van szó, hanem szimbolikus, elvi kérdésekről. És egy bibliai idézetről, Szent Páléról, ami nem válhat korszerűtlenné – hiszen az Isten örök és változatlan, tehát tanítása is az –, ezért el kell fogadnunk, legfeljebb valahogyan a saját életünkre és világunkra vonatkoztathatjuk.
Nem kívántam politikai mintát alkotni, egy ötletet vittem tovább, amely szerint a pártrendszer alakulhatna úgy is, hogy nemi alapon rendeződik el a tagság. Egyértelmű volna és logikus. De aligha hozna el egy boldogabb, működőbb, vidámabb társadalmat.”
(részlet a regény előszavából)
Részlet a regényből:
Ludwig atya magához vette az asztalról a Bibliát, kinyitotta a könyvjelzőnél. Szemüvegét feltolta a homlokára.
– Pál apostol írta. „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a férjeteknek, amiképpen illik az Úrban.” Ilyen egyszerű. Ez a nő feladata a családban.
– Engedelmeskedni? – tiltakoztak a lányok. – Ez már nagyon elavult, atya.
– A Szentírás nem avulhat el. Az isteni tanításban nincsen idő. Nincsen fejlődés vagy elmaradás.
– Na de már tudjuk, hogy a Föld forog. Azt se mondja senki, hogy a Nap kering a Föld körül.
– Mindig is forgott a Föld, ez nem változott, csak a tudásunk róla. De ilyesmiről Jézus nem beszélt soha. Nem állította, hogy a Jupiternek nincsenek holdjai vagy hogy a kovalens kötés csak mese, vagy a gyereket a gólya hozza… Ő azt mondta, mit kell tennünk, hogy üdvözüljünk. Az egyetlen lényeges kérdés az életünkben, hogy a végén miként ítélnek rólunk. És ez tőlünk függ. Nem a Föld forgásától, a mikrohullámoktól, a mobiltelefontól, a mosógéptől… Nem a civilizáltak vagy a modernek üdvözülnek, Anna…
– Linda vagyok.
– Ludwig atya mindenkit Annának hív – vigyorgott egy fiú.
– Nézzük akkor a férfiak feladatát – emelte maga elé a könyvet a pap. – „Ti férfiak, szeressétek a feleségeteket, és ne legyetek irántok keserű kedvvel.”
Várt pár pillanatot, körülnézett. A fiatalok ugyancsak várakozóan néztek rá, mi lesz.
– Most nem tiltakoztok? – kérdezte mosolyogva az atya. – Ez nem avult el?
– Micsoda?
– Hát a férfiak is mondhatják, hogy annyira szeretik a feleségüket, amennyire az engedelmeskedik nekik.
– Nem is szeretik… – jegyezte meg egy lány.
– Eléggé baj… – tette hozzá Anna. (Vagy Linda?)
– Bármilyen közösség – kezdett bele Ludwig atya egy hosszasabb eszmefuttatásba – jobban működik, ha van valaki, aki megszabja az irányt. Gondoljatok bele, amikor kirándulni voltunk, és megálltunk a nagyréten focizni, játszani. Néhányan azt mondták, maradjunk ott. Mások, hogy másszunk fel a csúcsra. Megint mások, hogy induljunk előbb haza, mert el akarnak érni egy korábbi vonatot. Elég csúnya veszekedés lett belőle. Emlékeztek?
Néhányan emlékeztek.
– Mi lett a megoldás? – kérdezte a pap.
– Ludwig atya megmondta, hogy indulás fel a hegytetőre.
– Így van. És mindenki összeszedelődzködött, és indult. Mert eleve is az volt a tervünk, hogy felmegyünk a csúcsra. Én kiadtam az utasítást, volt egy kis duzzogás, de szépen felmászott a csapat a gerincen. Ha mindenki mindenbe beleszól, ha folyton szavazgatunk, az anarchiát szül. Odahaza is így van, ugye? Ha ebédidő van, az egyik gyerek még játszana, a másik fel sem kelt, a harmadik oda menne, de nem szavazgatunk róla. Anyuka vagy apuka megmondja, üljünk asztalhoz, és kész. Nem rendezünk mindig vitákat mindenről, mert az káoszhoz, veszekedéshez, sértődéshez vezet. Minden jobban működik, ha van valaki, akinek a véleményét a többiek elfogadják, és az illető dönt. A világ is így működik, az ország is, meg a család is. A világnak Jézus Krisztus a kormányzója, az országnak az Isten kegyelméből való uralkodó, a családnak pedig az apa. Írhatta volna Pál apostol azt is, minden családban rendezzenek vetélkedőt, vívják le egymást között, ki a főnök, aztán utána az vezessen. De ez megint rengeteg konfliktust szül, és széthull a család. A legegyszerűbb, ha előre kimondjuk: a férfi az, akinek engedelmeskedni kell. De ő egy ennél is nehezebb parancsot kap: szeresse a feleségét. Vagyis csak olyan döntést hozzon, mindig arra ügyeljen, ami jó az asszonynak. Sose tehet kárt benne. Ily módon mégis a nő érdeke is érvényesül, hiszen őérette történnek a dolgok.
– Ez csak olyan férfisoviniszta dolog – vetette ellen Linda (vagy Anna?). – Engedelmeskedni szívás, szeretni meg nem…
– Hányadikos vagy? – kérdezte az atya a lánytól.
– Tizedikes.
– Szót fogadsz a tanárodnak?
– Hát, nagyjából. Persze.
– Ha mond valamit megteszed?
– Hát igen.
– Szereted?
Vágott egy grimaszt.
– Melyiket nehezebb megtenni, ha azt mondom: engedelmeskedj a tanárodnak! Vagy: szeresd a tanárodat!
– Jó, de ha például az van, hogy engedelmeskedjem apának vagy szeressem apát, akkor… Hát szeretni könnyebb… Mindig szeretem, de nem mindig engedelmeskedek neki…
– De mondjuk anyám nem szokott apámnak engedelmeskedni – nevetett az egyik fiú. – Sőt! Inkább fordítva van.
– És ilyenkor apukád kedvesen megsimogatja anyukád fejét, szépeket mond neki…
– A fenét! Folyton veszekszenek.
Ludwig atya sóhajtott.
– Ez a baj. Elhagytuk az isteni törvényt. Az asszonyok nem engedelmeskednek a férjüknek, a férfiak nem szeretik a feleségüket… De hát hogyan is engedelmeskedne, amikor olyan szerencsétlen, akarattalan, elképzelések, víziók nélküli némelyik férfi? Nem úgy fest, mint a teremtés koronája. És ugyan miért is szeretné azt az erőszakos, individualista, önmegvalósító, öntudatos feleségét?
– Változik a világ… – mondta egy lány.
– Vannak dolgok, amik nem változhatnak, mert összeomlik a rend. Ez olyan, mint a gravitáció, az elektromosság, a mágnesesség. Azokat elhiszitek, elfogadjátok, azt nem akarjátok megváltoztatni. A gravitációra nem mondod, hogy elavult. Illetve mondhatod rá, de attól még létezik. Nem csak az anyagnak, a szervezetnek vannak törvényei, hanem a léleknek is. Ahogy meg lehet próbálni megtagadni a természettudomány törvényeit és úgy élni, meg lehet tagadni az isteni erkölcsöt és úgy élni, de pont annyira zsákutca lesz, mintha valaki a kockát gurítani akarja, folyókat pedig fölfelé folyatni…
– Ludwig atya! – jelentkezett hátul egy csöndes kislány.
– Tessék! – lágyult el egészen az atya, mert emlékei szerint ez a gyerek sosem szokott hozzászólni semmihez. Végre benne is elindítottak valamit a szavai. – Hallgatlak!
– Öt perc múlva indul a buszom. Elmehetek?
