2009. nov.
05.
05.
Elõítélet - bizalom
ELÕÍTÉLET – BIZALOM
Piroska határozott, gyors léptekkel haladt az erdei ösvényen; kosárkájában kalács és friss víz lapult, amit a nagymamájának vitt. Indulás elõtt anyukája a lelkére kötötte:
- Vigyázz magadra, kerüld a sötét helyeket, ne térj le az útról! A farkastól pedig különösképpen óvakodj, mert az gonosz, veszélyes jószág!
Hát ahogy mendegél, jön vele szemben az ordas. Ennek láttán Piroska megmarkolta a zsebében a gázpisztolyt, ami nem kerülte el a toportyánféreg figyelmét, ezért mézes-mázosan csak annyit kérdezett:
- Hová tartasz, gyermekem?
- A nagymamámhoz viszek ennivalót.
- És hol lakik a nagymamád?
- A bükkös sétány túlsó végén! – füllentette. Nosza, elrohant a farkas, a kislány pedig elõvette a mobilját, és hívta a vadászt.
- Piroska vagyok. A galád nagymama-faló farkas pár perc múlva a bükkös sétánynál lesz. Ott elkaphatják végre.
Így is lett. A vadász elfogta, ketrecbe zárta, és attól kezdve nyugodtan lehetett az erdõben járni.
++++++++++++++++++++++++
Piroska vígan ugrándozott az erdõben, kosárkáját lóbálva. Néha betért a fák közé virágot szedni, bekukkantott a fák odvába, a földbe vájt lyukakba. Anyukája azt mondta neki induláskor:
- Ne félj senkitõl, bízzál meg mindenkiben! Nyugodtan beszélgess a farkassal is, ha találkozol vele, mert csúnya dolog az elõítélet és a bizalmatlanság.
Így aztán a kislány még meg is örült, amikor szembetalálkozott az ordassal.
- Hová mész, Piroska? – kérdezte behízelgõ hangon.
- A nagyanyóhoz. Viszek neki vizet és kalácsot. Egy kis pénz is van a bukszámban, ide tettem az otthoni kapukulcs és a mobiltelefon mellé.
- És hol lakik a nagymamád?
- A Fenyves dûlõ kettõben, elhagyatott helyen. Arrafelé senki sem hallja meg, ha segítségért kiált. De neki nincsenek elõítéletei, megbízik mindenkiben.
- No, akkor nem is zavarlak – mondta a farkas. Elõreszaladt a Fenyves dûlõhöz, rátörte az öregasszonyra az ajtót, megette szõröstül-bõröstül, a szekrénybõl kiszedte az értékeit. Végül befeküdt az ágyába, és várta Piroskát.
++++++++++++++++++++++++
(Kiegészítés: Csak késõbb derült ki, hogy az elsõ történetben szereplõ vadállat valójában jó szándékú, kedves jószág volt. Azért igyekezett a nagymamához, hogy segítsen neki mosni-fõzni-bevásárolni, és máig nem érti, miért várta õt egy kegyetlen vadász a kunyhó vélt helyén…)
Piroska határozott, gyors léptekkel haladt az erdei ösvényen; kosárkájában kalács és friss víz lapult, amit a nagymamájának vitt. Indulás elõtt anyukája a lelkére kötötte:
- Vigyázz magadra, kerüld a sötét helyeket, ne térj le az útról! A farkastól pedig különösképpen óvakodj, mert az gonosz, veszélyes jószág!
Hát ahogy mendegél, jön vele szemben az ordas. Ennek láttán Piroska megmarkolta a zsebében a gázpisztolyt, ami nem kerülte el a toportyánféreg figyelmét, ezért mézes-mázosan csak annyit kérdezett:
- Hová tartasz, gyermekem?
- A nagymamámhoz viszek ennivalót.
- És hol lakik a nagymamád?
- A bükkös sétány túlsó végén! – füllentette. Nosza, elrohant a farkas, a kislány pedig elõvette a mobilját, és hívta a vadászt.
- Piroska vagyok. A galád nagymama-faló farkas pár perc múlva a bükkös sétánynál lesz. Ott elkaphatják végre.
Így is lett. A vadász elfogta, ketrecbe zárta, és attól kezdve nyugodtan lehetett az erdõben járni.
++++++++++++++++++++++++
Piroska vígan ugrándozott az erdõben, kosárkáját lóbálva. Néha betért a fák közé virágot szedni, bekukkantott a fák odvába, a földbe vájt lyukakba. Anyukája azt mondta neki induláskor:
- Ne félj senkitõl, bízzál meg mindenkiben! Nyugodtan beszélgess a farkassal is, ha találkozol vele, mert csúnya dolog az elõítélet és a bizalmatlanság.
Így aztán a kislány még meg is örült, amikor szembetalálkozott az ordassal.
- Hová mész, Piroska? – kérdezte behízelgõ hangon.
- A nagyanyóhoz. Viszek neki vizet és kalácsot. Egy kis pénz is van a bukszámban, ide tettem az otthoni kapukulcs és a mobiltelefon mellé.
- És hol lakik a nagymamád?
- A Fenyves dûlõ kettõben, elhagyatott helyen. Arrafelé senki sem hallja meg, ha segítségért kiált. De neki nincsenek elõítéletei, megbízik mindenkiben.
- No, akkor nem is zavarlak – mondta a farkas. Elõreszaladt a Fenyves dûlõhöz, rátörte az öregasszonyra az ajtót, megette szõröstül-bõröstül, a szekrénybõl kiszedte az értékeit. Végül befeküdt az ágyába, és várta Piroskát.
++++++++++++++++++++++++
(Kiegészítés: Csak késõbb derült ki, hogy az elsõ történetben szereplõ vadállat valójában jó szándékú, kedves jószág volt. Azért igyekezett a nagymamához, hogy segítsen neki mosni-fõzni-bevásárolni, és máig nem érti, miért várta õt egy kegyetlen vadász a kunyhó vélt helyén…)