Termékek
Kategória - Ungváry Zsolt könyvei
logo
Vissza  Nyomtatás  ajánlja az oldalt egy barátjának    
Megnevezés Túszejtés a fővárosban 
Szerző Ungváry Zsolt 
Kép
Részletek A történet Morowiában, a szerző fantáziájában született országban játszódik. Négy fegyveres túszul ejt a gimnáziumi színjátszókör előadásáról hazatérő nézők közül öt embert. A nyomok a balmák szeparatistákhoz vezetnek, azonban a képlet egyre bonyolódik.
Kétbalkezes túszejtők, egy velejéig korrupt rendszer pénzéhes politikusokkal. Az olykor mulatságos, néha tragikus, de mindvégig szórakoztató regény több fordulatot is tartogat az olvasóknak.

"- Mi a helyzet, Tom? – kiáltott fel neki Dilis. Tom látta, hogy becsukja a kaput, és ebből tudta, hogy az akció elkezdődött. Szíve olyan erősen dobogott, hogy szinte elfulladt tőle. Úgy érezte, alig jön ki a hang a torkán, amikor válaszol:
- Senki sincs már fent!
Ekkor a földszinti vécéből előugrott egy srác, bevágta maga mögött az ajtót, és az előtér felé szaladt.
- Én még itt vagyok! – kiáltotta. – Be ne zárjanak! Utálnék az iskolában aludni.
„Szerencsétlen”, gondolta Tom. „Mégse iskolába kellett volna jönni. Az ilyesmi nem kelt rokonszenvet. Rendőröket vagy katonákat kellene elkapni. Abban nagyobb volna az öröm és az elégtétel.”
Ezalatt a portás a kapuhoz lépett, hogy kinyissa. Dilis – akiről külseje alapján senki sem feltételezte volna, milyen bivalyerős – úgy ütötte le Wilhelmet, akár egy mészáros a tehenet a vágóhídon. A portás egy nyekkenés nélkül kiterült. A negyvenes nő hirtelen megtorpant, megfordult, de épp Tom karjaiba futott.
- Segítsen! – kiáltotta.
- Nem lehet, asszonyom… - makogta idegesen a fiatalember. – Én is rosszfiú vagyok.
A nő szemében rémület tükröződött, aztán rohanni kezdett visszafelé.
- Állítsd meg, te barom! – ordította Dilis magából kikelve."

+++++++++

"Belus B. Boró híres függetlenségi beszédében így fogalmazott az Igra főterén összegyűlt harmincezer ember előtt:
- Mivel nem vagyunk homokosok, muzulmánok, zsidók, négerek, cigányok, labdarúgók vagy rockénekesek, ezért senkit sem érdekelnek a problémáink. Annyi megértést és segítséget sem remélhetünk a saját kormányunktól, mint egy nudista egyesület. A nagyvilág pedig tudomást sem vesz rólunk, amíg nem jelezzük végre egyértelműen és félreérthetetlenül, hogy itt vagyunk és élni akarunk azzal a jogunkkal, amely a huszonegyedik század hajnalán bármely európai nemzetet megillet. Divat lett idézni a meggyilkolt amerikai polgárjogi aktivista, Martin Luther King szavait: „Van egy álmom.” Neki amerikai álma volt az együtt játszadozó néger és fehér gyerekekről. Nekünk is vannak álmaink. Minden elnyomott, kisemmizett, jogfosztott népnek és egyénnek vannak álmai az egyenlőségről, a szabadságról. Az én álmom az, hogy Igrán – és végig a tengerparton – balmák nyelven tanulhasson minden kisgyerek az iskolában, megismerje, szeresse a saját kultúráját, ne vehessék azt el tőle, és pláne ne kényszerítsenek rá idegen szokásokat. És a munka gyümölcse, amiért balmák emberek fáradoztak, helyben maradjon, a föld mélyének kincsei ne vándoroljanak ozergradi vállalkozók és politikusok zsebébe. Innen üzenjük a morow kormánynak: el a kezekkel a balmák gyerekektől! El a kezekkel a vagyonunktól! El a kezekkel a tengerünktől!"

+++++++++++

"Evelynben még mindig nem működött megfelelőképpen a veszélyérzet. Az elmúlt napok történései dacára sem gondolta, hogy a hírigazgató azért rendelte magához, hogy kirúgja. Amikor azonban belépett, és a főnöke úgy ordított rá, ahogyan civilizált férfi nőre sosem ordíthatna, már tudta, hogy nagy a baj.
- Megőrült, Ladogan? – kiáltotta köszönés helyett. – Mi a francot művel? Minek képzeli magát? – Evelyn úgy sejtette, nem vár választ, hát hallgatott. – Tudja ki telefonált ide az előbb?
Mivel rövid szünet következett, a nő ezúttal úgy döntött, megpróbál felelni. A szíve a torkában dobogott, a vér elöntötte az agyát, a füle zúgott, és lüktetett. Most már úgyis mindegy, gondolhatta volna, ha még képes logikusan gondolkodni. De már nem akarta a hírigazgató kegyeit keresni.
- A pápa? – kérdezett vissza azzal a hangsúllyal, ami egyszerre volt kíváncsi és pimasz; egy ostoba liba próbálkozása a vetélkedő harmadik körében, amikor fogalma sincs a megoldásról, és egy dörzsölt vagány provokatív megnyilvánulásának keveréke. A hírigazgató egy pillanatra ki is zökkent a szerepéből. De az ő szeme is vérben forgott; nehéz percei lehettek korábban, és ezt valakin le kellett vezetnie.
- Ne viccelődjön, nincsen abban a helyzetben! Megmondom, ki telefonált. A miniszterelnök titkárnője. A miniszterelnök úr ugyanis rettenetesen fel van háborodva. Miközben az országot terrorveszély fenyegeti, emberek élete forog kockán, maga egyéni akcióba kezd, és elmegy az egyik terrorista anyjához.
- Azt hittem, riporter vagyok…
- Úgy van! Maga a közszolgálati televízió munkatársa, és oda megy, ahová a főnöke küldi. Ehelyett bekavar az állambiztonsági hivatalnak. Zaklatja a kormányfőt! Állítólag időpontot akart tőle kérni egy interjúra…
- A titkárnőjével beszéltem. Nem zaklattam Gänsét…
- Ez nem így megy, Evelyn! Tudja, hány egyeztetést igényel, amíg végre egy miniszterelnöki interjút összehozunk? Ezek nem a közszolgálat módszerei. Ezek… Ezek terrorista módszerek… Örülhet, ha nem csukják börtönbe. Magánál van a szalag, amit Igrán felvett?
Legegyszerűbb lett volna letagadni. De Evelyn megrettent; ezek pontosan tudják, mikor hol jár… Félt, de közben megértette, hogy ezek még nála is jobban félnek. Talán igaza van Griscsuknak és Deximnek.
- Nálam van…
- Azt majd át fogja adni nekem. Az állásából pedig azonnali hatállyal elbocsátom. Már szóltam a napos szerkesztőnek, hogy mást küldjön maga helyett riportra…"
 
Feladó Ungváry Zsolt  
Oldalak száma 312 
Email  
Ár HUF 2,400.00 
Megtekintve 1356 
Megrendelés menete