Termékek
| Kategória - Ungváry Zsolt könyvei | |
 | |
    | |
| Megnevezés | Jobb szelek fújnak |
| Szerző | Ungváry Zsolt |
| Kép |
 |
| Részletek | A szerző a Demokratában futó Jobbszél sorozatából az elmúlt 4 évből 56 darabot válogatott össze a kötetbe, továbbá megtalálható 17 szatirikus tárcanovella a Magyar Hírlapban napvilágot látott Mennyei kávéház rovatból. Nyelvtörvény (Mennyei kávéház) Eduard Benes az örökkévalóságba belemerevedett derékkal folytatta a fölmosást a hangulatos kis kávéház teraszán, míg odabent a magyar történelem jeles alakjai kortyolgatták a kapucsinójukat. A földi hírekhez azonban a néhai csehszlovák politikus is hozzájuthatott, s mivel neki már úgyis mindegy volt, gonoszkodva megjegyezte, amikor Rákóczi Ferenc lába alatt sikálta fényesre a követ: - Na, a kassai sírboltban aligha beszélhetne ilyen hangosan magyarul… A fejedelem szánakozó mosolyt vetett rá: - Buta maga, Eduard, egy halott nem beszél semmilyen nyelven. - Nagyon jól tudják, mire gondolok! Hiába iszogatják itt pökhendin a kapucsinót, Szlovákiában nem kívánatos a maguk vartyogó nyelve! Mátyás király előre hajolt, úgy kérdezte a mind hevesebben törölgető Benest. - Mi fán terem az a Szlovákia? - Játsszák csak az eszüket, játsszák! – kiáltotta be odakintről Ceausescu, akinek mára a hét vezér csizmájának kipucolása jutott. – Mindig a magyarokkal van a baj. Ki kellett volna őket telepíteni mind egy szálig, mint a szudétanémeteket, vagy az erdélyi szászokat. Azokat én eladtam… - tette hozzá elmélázva. - Nem is a kávézóasztalnál kortyolgatod a kapucsinót, hanem itt suvickolod Töhötöm csizmáját – mondta neki a felesége lehangoltan. - Elena, neked lövésed sincs a politikáról… - Én nem hencegnék ezzel a törvénnyel a helyedben – feddte meg Benest Bessenyei György. – Annyit mondok: Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem. - Ezen a magyar hablatyoláson… - ellenkezett volna Benes, de a gonosz gondolatokat dörgő hang szakította félbe: „Dolgozz és vezekelj!”, mire gyors ütemben folytatta a sikamikát. Arany János azonban, ki komótosan pipázgatott a pitvarban, nem állhatta meg szó nélkül. - Hablaty? No halld meg, Eduárd! „A radványi sötét erdőben/ Halva találták Bárczi Benőt…” vagy „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja…” vagy „Könnye se perdűl, jajja se hallik, / Csak odakap, hol fészkel az agy: / Iszonyu az, mi oda nyilallik!... / Döbbenet által a szív ere fagy: / Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!”… - Vagy akár azt is idézhetnéd, imádott Jankóm – szólt Petőfi kissé félre tolva Aranyt -, hogy „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, / Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, / De látod amottan a téli világot? / Már hó takará el a bérci tetőt.” vagy „A Kárpátoktul le az Al-Dunáig/ Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!…” vagy „Elhull a virág, eliramlik az élet...” - „A szellőzködő, lágy melegben tapsikolnak a jázminok” – egészítette ki József Attila, és akkor Weöres Sándor még szóhoz sem jutott. - Bravó, bravó, poéta urak – dicsérte meg őket Széchenyi -, de megnézhetjük akár azt is, hogy a mi „világ” szavunk jelenti a világosságot, fényt, vagyis a szellemet (miként Hitel-Világ-Stádium trilógiámban), s jelenti mind az anyagot, vagyis a teremtett világot. Én vagyok a világ világa, mondja a mi urunk, Jézus Krisztus. Németül például ez úgy hangzanék: Ich bin das Licht der Welt. - Mely nyelv merne versenyezni véled? – kérdezte hetykén Petőfi. - Ezt a nyelvet akarják betiltani? – csóválta Arany a fejét. – Amiben ennyi pátosz, ennyi dallam, ennyi őserő… - S megannyi pajzánság – nevetett Balassi, s olvasta, mert a költemény csak az ő halála után jelent meg: - „Tudhatta, közöttünk nem vala gát…” Nos, János bácsi, ez a „vala gát” lágyan pajzán, nem olyan brutálisan vad, mint a „vértóba száll”… - Ne bácsizz engem, öcsém, fiatalabb vagyok nálad kétszázhatvanhárom évvel! Kádár, akiben a líra iránt kevés fogékonyság élt, s most azzal vezekelt, hogy csakugyan kétkezi munkát kellett végeznie (miután napközben megjavította a poéták írógépét, délutánonként felszolgált a mennyei kávéházban), a „János bácsi”-ra felkapta a fejét, és úgy érezte, ő is hozzászólhat. - Csehszlovákiában én is jártam. Tankkal is. - Csehszlovákia már nincs is – mondta Antall József. - Miért, volt? – csodálkozott Rákóczi. - Kádár megint elvesztette a fejét – vigyorgott Hunyadi László némi együttérzéssel. - Uram – emelte a központi nagy fényesség felé Pázmány Péter a kezét, mivel kezdte már unni ezt a céltalan szószaporítást. – Te mit gondolsz erről a tót nyelvtörvényről? Én sem alapíthatnék egyetemet Nagyszombatban, csak Trnavában? Dörgő szózat hangzott erre: - Apcsel kettő, hat. Hamar, szalajtották volna Grósz Károlyt, hogy hozzon egy Bibliát, de Pázmány leintette; ő fejből, immáron színről-színre tudta az Igét: - „Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.” - Világos az Úr véleménye – bólogatott Arany. – Mindenkinek Istentől nyert joga az anyanyelvén szólni. - Nem lehetne tenni is valamit? – kérdezte Mátyás a praktikusabb Szent Pétertől, mert szép az isteni kinyilatkoztatás, de nem írja felül a pozsonyi parlamentet. Szent Péter vállat vont. - Az Úr szabad akaratot adott – felelte. – Még azt is eltűrte, hogy a fiát keresztre feszítsék, vagy hogy egyesek a kommunistákra szavazzanak. Ez nem a mi hatáskörünk. Persze, imádkozni mindig lehet. Van itt valamelyik részlegben egy angol fickó, az szokta mondogatni: bízzatok Istenben, de azért tartsátok szárazon a puskaport! |
| Feladó | Ungváry Zsolt |
| Oldalak száma | 138 |
| Ár | HUF 1,600.00 |
| Megtekintve |     |
| Megrendelés menete |
