Termékek
Kategória - Ungváry Zsolt könyvei
logo
Vissza  Nyomtatás  ajánlja az oldalt egy barátjának    
Megnevezés Meccslabda (Negyven semmi) 
Szerző Ungváry Zsolt 
Kép
Részletek A kisregény cselekményének alapja egy teniszmérkõzés, de ne ijedjenek meg azok, akik nem ismerik vagy nem szeretik a teniszt, mint ahogy ne örüljenek azok sem, akik esetleg rajonganak érte. A történet valójában négy, negyven felé járó férfi meccse; egymás ellen a teniszpályán és önmagukkal, vágyaikkal, elfojtásaikkal, sikereikkel és kudarcaikkal az életben. Nagy tanár úr, aki szabadulni próbál erõs akaratú apja árnyékából. Zárkövy, az író, aki megveti saját olcsó, ellustító népszerûségét. Kasinszky, aki mélyrõl jutott magasra, de nem tudja ezt feldolgozni. Pénzes, a vállalkozó, aki igyekszik könnyen venni az életet. Négy sikeres ember, akik felhõtlen boldogság helyett a társadalmi elvárások miatt elégedetlenek és irigylik a többieket.
A szórakoztató, a problémákat inkább humorosan mint tragikusan láttató könyv elsõsorban negyvenes férfiaknak és közeli hozzátartozóiknak szól - és mindenkinek, aki szeret olvasni.

Részlet a könyvből:

Pénzes Róbertnek nem volt szíve levetni a motorozáshoz húzott bőrdzsekit és nadrágot (mégse vonulhat végig meztelenül a salakos ösvényen, a teniszpályák fölé boruló hatalmas „buborékok” között!); a bukósisakot levehette volna, ez kétségtelen, de a hatás így erősebb, mert amilyen vakhangyák ezek, pusztán egy bőrdzseki láttán aligha kérdezik meg: „Na mi az, Robikám, motort vettél?”.
Igaz, használt. És az is részletre. Lehetett volna valami újat, de ennyi pénzért csak gagyit kaphatna. Amellett Andrea is jogosan felvethetné, hogy a cég – és ezzel szoros összefüggésben a család – anyagi helyzetében nem szükségszerűen egy hiperszuper motor vásárlása a legégetőbb. (A nőknek minden motor hiperszuper, amely egy biciklinél komolyabb.) No persze Andreára egy rossz szava nem lehet. Összesen egy tétova „De hiszen van autónk” megjegyzéssel kísérte a bejelentést, de amilyen okos asszony, pontosan érti, hogy a motor egy negyven felé közeledő férfinak nem elsősorban a gyors helyváltoztatást jelenti. Még akkor sem, ha Budapesten kétségkívül előnyt jelent a közlekedésben egy keskeny, kétkerekű jármű, de ha munkaügyben jár el, akkor ezentúl is autóval megy. Elég idétlenül nézne ki, ha mint szállítmányozási vállalkozó, megjelenne a megrendelő telephelyén egy Honda motor nyergében, lekapná a bukót, mint Talmácsi Gábor a futamgyőzelem után, megrázná gyérülő haját, és közölné, hogy ő az üzletember, aki a nyolcmilliós biznisz miatt érkezett. Nem, erre nem alkalmas a Honda.
-Húsz éve gürizek – folytatta a „Van autónk” felvetésre, inkább csak az előre kigondolt beszéd kedvéért, hiszen Andreának nem voltak érdemi ellenvetései. – Negyvenévesen megengedhetek magamnak egy motort. Jár nekem.
-Hát persze… - felelte az asszony, és ez Pénzest újabb érvek keresésére sarkallta.
-És valami normális ruha is kell, mert abban a sárga esőkabátban nem lehet motorozni…
-Hát vegyél!
A történtek után némi lelkifurdalással (ez a megfelelő pillanat egy ilyen beruházásra?) felhajtott egy használt Hondát. Feketét szeretett volna, végül kék lett, de sötétkék, ami este voltaképpen feketének néz ki.
Ma délelőttre intézett el minden papírt, s úgy ítélte meg, a legalkalmasabb, ha a teniszpartihoz avatja fel a járgányt.
Zárkövynek kiesett a kezéből az ütő, s ez csak részben volt színpadias. A tanár úr arca nem árult el érzelmeket, leginkább talán bosszankodott, hogy félbe kell hagyni a játékot. Nagyot minden leállás idegesítette, s azt számolgatta magában, hány forintért ácsorognak éppen.
-Hogy nézel ki? – kérdezte az író.
-Miért, hogyan? – csapta fel a plexi szélvédőt Pénzes, mint középkori lovagok a sisakrostélyukat.
-Ez a gönc…
-Ne politizáljunk, uraim – szólt gépiesen Nagy.
-Ja, ez? – eszmélt Pénzes, mint aki most veszi észre, hogyan öltözött a teniszhez. – Vettem egy motort.
-Na ne mondd. És hol van?
-Kint hagytam a parkolóban.
-Nem lopják el onnan?
Pénzes arcára rémület ült ki.
-Gondolod?
-Drága motor?
-Honda. De használt. Használtat csak nem lopnak.
-Kizárólag használtat lopnak. Az utcán csak olyat találni.
-De ezt már évek óta használják. Gyertek, megnézitek?
Nagy olyan feltűnően emelte fel a karját, és nézte meg a csuklóján az órát, hogy kevésbé elszánt alakokat bizonyára elriasztott volna. De Pénzes e percben a tenisznél is fontosabbnak tartotta a motor megtekintését, és úgy tett, mintha nem vette volna észre a tanár úr mozdulatát.
A parkolót az utcai lámpák gyér fénye világította meg. A motort nem volt nehéz kiszúrni az autók között, mint ahogy az is egyértelműnek látszott, hogy egy magas, gyanús alak éppen ott ólálkodik.
-Hé! – kiáltotta Pénzes, és futásnak eredt.
A gyanús alak tetőtől-talpig márkás sportfelszerelésben, azonos márkájú cipőben és zokniban, hóna alatt teniszütővel, fedetlen fővel állt az enyhe őszi éjszakában, és a motor műszerfalát tanulmányozta.
-Ja, te vagy az! – enyhült meg Pénzes, felismerve Kasinszkyt.
-Délután három és négy között – mondta Kasinszky, rá sem pillantva a többiekre.
-Pénzes motorja – magyarázta Zárkövy vigyorogva az újonnan érkezett partnerüknek, aki még mindig a járgányt gusztálta, s a teniszütővel a lábszárát csapkodta.
-Nekem úgy is jó, de utána el kell mennem Szentendrére.
-Klassz, mi? – szólt zavarodottan a vállalkozó egy kis elismerésre vágyva, és Kasinszky végre rájuk emelte a tekintetét.
-Akkor a Flórián téren felveszlek – mondta, s kivette a fülhallgatót, amelynek segítségével mostanáig telefonált. – A tiéd? – kérdezte Zárkövytől.
-Robié – hárította el az író, s a viruló fejű Pénzesre mutatott.
-Az enyém – erősítette meg a vállalkozó. – Ezzel könnyebb a… Könnyebb a dugókban.
-Mennyivel megy?
-Még nem próbáltam autópályán, ma először…
-Használt?
-Naná, majd új.
-Van benne húszezer kilométer.
-Tudom.
-Uraim, ketyeg az óra – emelte fel Nagy szertartásosan a kezét.
-Ezek az elemes órák már nem ketyegnek.
Nagy a füléhez tartotta, aztán diadalmasan odanyomta Kasinszkyhoz, mintha orrba akarná vágni.
-Tényleg ketyeg – bólintott Kasinszky elismerően. A sajátját is a füléhez emelte, és elmosolyodott. – Az enyém is ketyeg.
-Miért ne ketyegne? – kérdezte Zárkövy.
-Ma nem teniszezünk? – szólalt meg a tanár úr újra.
-Tőlem kezdhetjük – tárta szét Kasinszky a kezét. – Pénzes Robinak kell átöltöznie, hacsak… - Elnevette magát. – Hacsak nem akar ebben a szerkóban játszani.
-Már megyek – dünnyögte Pénzes kissé csalódottan, és elsietett az öltöző felé. A másik három visszament a buborékba.
 
Feladó ungvaryzsolt.hu  
Oldalak száma 144 
Email  
Ár HUF 1,600.00 
Megtekintve 1548 
Megrendelés menete